2020. március 30 , hétfő - Auguszta

Vikidál 70, Zeffer 60, Mobilmánia 10 – 2. rész

Vikidál Gyulával beszélgettünk a jubileumi koncert kapcsán.

-A 70. életév alkalom az ünneplésre, de alkalom az összegzésre is. Első kérdésem az Ön számára is az, hogy zenei pályafutásában mely időszakok volt a legszebbek, illetve a legnehezebbek?

-Azok a pillanatok a legszebbek, amikor az ember visszajelzést kap – azt gondolom, hogy ez minden művészeti ágban így van -, hogy maradandót alkotott. A P.Mobilban eltöltött évek során legalább 14-16 dal született úgy, hogy Bencsik Samu zenei gondolatai fantasztikusan találkoztak az én énekbeli elképzeléseimmel.

(P. Mobil együttes)

A legelső, amit megalkottunk az a „Kétforintos dal”, amelyet 43 éve töretlen sikerrel hallgat a közönség.

Vagy itt van a „Zöld, a bíbor és a fekete”, aminek énekdallamát Sáfár Józsi nagyszerű zenei ötletére „szültem meg”, és a zenekar kiváló hangszerelésében hallható a mai napig is. Örülök, hogy ezek a dalok ma is sikeresek, és még sorolhatnám: Miskolc, Dinamit a vérem, Engem ne sajnáljatok, Soha nem elég, Vágtass velem, hogy csak néhányat említsek a P.Mobil, a Dinamit és a P.Box zenekarokban eltöltött éveim emlékére.

(Bencsik Samuval)

-Ezek voltak a legszebb emlékek, de melyek voltak a legnehezebb időszakok?

-A legnehezebb időszak minden zenekar életében, amikor utat keres, ameddig megtalálja a saját zenei világát. Ez mind a három zenekaromban így történt. A színház, ebből a szempontból más világ, mert ott már kész művel dolgozunk. Változtatásra, improvizációra nincs lehetőség. Igyekszünk azonosulni a szereppel, hogy kialakuljon a figura jelleme, helye a darabban, a rendező elképzelése találkozzon az általunk a szerepről álmodott elképzeléseinkkel, és ha ez sikerül, az ugyanolyan, mint amikor a zenekar megtalálja az utat az egységes hangzáshoz.

-Ön rengeteg P.Mobil, Dinamit, P.Box, MHV sláger ének dallam szerzője – úgy tudom – klasszikus zenei előképzettség nélkül. Erre mondják, hogy Isten adta tehetség?

-Bármilyen színpadi előadónál a tehetség alapfeltétel, erre lehet építkezni tanulással. A tanulás nemcsak intézményekben zajlik, hanem otthon a négy fal között is. Az ösztönös éneklés mellett zenei tanulmányokat is folytattam, az akkori lehetőségeimhez mérten. A Vasutas Zeneiskolában kezdtem a hetvenes évek elején, ahol éneket, összhangzattant tanultam, majd következett az ORI, és nem utolsó sorban a Rockszínház, ahol komoly összetett képzést kaptunk.  Itt nemcsak énekóráink voltak, hanem beszédtechnika, színpadi mozgás, sőt balett is!

-Legsikeresebb együtteseiben a pályafutása általában valamilyen kényszer hatására ért véget. Ennyi év távlatából mit gondol erről?

-Az ember életében adódnak pillanatok, amikor külső- vagy belső kényszer hatására lépnie kell. Ennyi idő elteltével pozitívan gondolok vissza ezekre a helyzetekre, hiszen minden történésnek értelme van az egész életünkhöz viszonyítva.

(Iris együttes)

Ha nem lett volna a sokéves amatőr korszakom, akkor nem találkozom Schuszter Lórival, s nem kerülök be a Mobilba. Később a sikeres Dinamit zenekar egyik pillanatról a másikra feloszlott, s én ott álltam egy nagyon nehéz helyzetben.

S. Nagy István ekkor talált meg, hogy felkérjen életem első színészetet is igénylő feladatára a Krízis című musical-ben. Mire véget ért a nyár, megkerestek a Mobilból kivált tagok a P.Boxból, akikkel ott folytattuk, ahol ’79-ben abbahagytuk.

Aztán Koltay Gábor rám bízta Koppány szerepét az „István a király”-ban. Ha nem űznek el a P.Boxból – ez kényszerű lépés volt -, mert nem akarták, hogy színdarabokban is játsszak, akkor nem tudtam volna szerződni a Rockszínházhoz.

Náluk 1986-ban debütálhattam a „Jézus Krisztus Szupersztár” –ban Pilátusként. Itt találkoztam Homonyik Sándorral, akivel később megalakítottuk az MHV triót. Majd megkaptam életem legszebb, további sorsomat eldöntő főszerepét a Nyomorultakban. Ekkor dőlt el, hogy a színház világát választom. Látható, hogy ezek a „kényszerű” változások végső soron a fejlődést szolgálták.

-Mit érzett, amikor 1988-ban megkapta a Liszt Ferenc díjat?

-Nyilvánvalóan a rockoperai szerepeim miatt kaptam a díjat. Ekkor a „Nyomorultak” Jean Valjeanját játszottam, valamint Pilátust a Rockszínház társulatával, a Nemzeti Színházban pedig Koppányt.

Örültem az elismerésnek, ugyanakkor ez a díj egyfajta felelősséget is jelentett a továbbiakban, amelynek meg kellett felelnem.

(Nyomorultak – Jean Valjean szerepe)

-Kőszínházban, rockoperában, musicalben több mint 40 szerepet játszott el. Melyek voltak a legkedvesebbek?

-Az első szerep nyilván emlékezetes, hiszen egy új dologban kellett helytállni. Ez Máté Péter és S. Nagy István által írt „Krízis” című darab volt. A következő az „István a Király”, amely országosan ismertté tett sokunkat: Varga Miklóst, Deák „Bill” Gyulát, Nagy Ferót és engem is. Az itt elért siker nagyban hozzájárult a későbbi életünkhöz.

(István, a király – Koppány szerepe)

A „Nyomorultak” Jean Valjeanja – amely számomra sorsdöntő volt 1987-ben-, egy rendkívül nehéz és összetett feladat elé állított, énektechnikailag, fizikailag, színészileg színvonalas munkát igényelt. Sokak bíztatására ekkor döntöttem el, hogy a színházi világot választom.

Kedves emlék fűz a Békéscsabán bemutatott Rab ember fiai Apafi Mihály szerepéhez, amely tisztán prózai darabként szintén új feladat és lehetőség elé állított.

-Több mint 40 éve él házasságban Judittal, aki Ön mellett volt élete szép és nehéz időszakaiban egyaránt. Közösen hozták meg a nagyobb döntéseket, vagy saját bevallása szerint is „bedurranós” természete által Ön döntött általában?

-Ha Juditom nem lenne az életemben, akkor lehet, hogy a fele sem lennék annak, ami ma vagyok. Zeneértő, nagyszerűen zongorázik, énekel klasszikusokat a mai napig is, tehát mindenben otthon van, ami a zenével kapcsolatos. Mondhatom azt, hogy az életünk során mi összenőttünk. Mindent, ha olykor nehezen is, de megbeszéltünk, s annak alapján döntöttem a sorsomról.

-Ha jól tudom, ő mérnök-tanár?

-Igen, villamosmérnök, tanár és pedagógia szakos bölcsész. Évtizedekig dolgozott a szakmáiban, ma már csak a családunknak él.

-Ha van ideje egyedül zenét hallgatni, mit hallgat a leggyakrabban?

-Mindenféle jó zenét meghallgatok, az autóban a Rockrádiót, otthon a régi bandák felvételeit és klasszikusokat is.

-Úgy tudom, hogy az utóbbi időben szívesen horgászik?

-Igen. A parton nem számít, hogy ki vagy, nem az a fontos, hogy mi a foglalkozásod, hogy mennyit keresel, hogy kire szavazol, nincs társadalmi – vagy anyagi kaszt. A béke szigete számomra a horgászat, a vadvilág, a csend. Felfrissül az ember agya, jönnek a békés gondolatok. Sajnos mostanában kevesebb lehetőségem adódott erre.

-A 2018. január 6-i Aréna koncerten mire számíthat a közönség, mivel készülnek?

-Az 52 éves színpadi jelenlétemből lesz válogatás az első részben. Lesznek musical részletek és zenekari mixek. Homonyik Sanyi barátom is ott lesz velem a színpadon az MHV daloknál.

(MHV együttes)

1968-ból a Gemler időszakból is játszunk saját számot, melyhez meghívtam Szabó László Morci gitáros barátomat. A musical blokkban vendégem lesz Nagy Anikó Jászai Mari díjas művésznő, aki a Rockszínház alapító tagja, – néhai Miklós Tibor felesége, aki a legnagyobb rockoperák fordítója, ill. a három MHV lemez szövegírója volt-, valamint Zöld Csaba fiatal színészkollégám is.

(Gemler együttes)

A második részben lesznek hallhatók a P.Mobil dalok, melyben az ős Mobilból többen színpadra állunk majd. Ezután következik a TRB és a Mobilmánia zenekar programja.

Köszönöm a beszélgetést Vikidál Gyulának, mindenképpen ott leszünk!

 

A Zeffer Andrással készült interjút itt olvashatja!

(Fotók: Vikidál Gyula, vikidal.com)

 

Szerző: Aufmuth Gábor

Facebook hozzászólások