A Rózsavölgyi Szalon úgy döntött, hogy a hosszú hónapokra megszakított színházi évadot május 17-én folytatja, illetve újranyitja. A Churchill és Garbo májusi premierjén túl pótolja a színház az elmaradt előadásokat, amelyekre már jegyeket váltott a közönség. (Több mint 800 jegy „ragadt be” a járvány idejére elrendelt kényszerszünet miatt.)
„A művészet az emberiségben megnyilvánuló nagyság. A művészet túléli a politikát. A művészet mindent túlél.” Ezt Winston Churchill mondja a Churchill és Garbo című darabban, amelyet május 17-én (hétfő) mutat be a Rózsavölgyi Szalon már közönség előtt, s ezzel újranyit a színház a hosszú kényszerszünetek után.
A francia szerző, Isabelle Le Nouvel alcímet is adott a művének: A vén oroszlán és a szfinx. „Intim csúcstalálkozó” a 20. század két nagy alakja között. Erős, hatalmas személyiségek – egészen emberi közelségben. Winston Churchill: Hegedűs D. Géza. Greta Garbo: Nagy-Kálózy Eszter. Nick, Churchill titkára: Csiby Gergely. Rendező: Hegedűs D. Géza. Dramaturg és játékmester: Vörös Róbert. Látvány: Enyvvári Péter. Jelmez: Szakács Györgyi. Rendezőasszisztens: Herpai Rita.
A Rózsavölgyi Szalon hangsúlyozza: a nyitás kiemelt figyelemmel van minden kötelező egészségbiztonsági előírásra. Saját egészségvédelmi protokollt is megalkotott a Rózsavölgyi. Azok a művészek léphetnek színpadra, akik már védettek a vírussal szemben. Azok a munkatársak dolgozhatnak a színházban, akik szintén védettek a vírussal szemben. A közönségforgalmi terekben nekik kötelező maszkot viselniük. A védettségi igazolvánnyal rendelkező nézők számára a jogalkotó nem tette kötelezővé a maszkhasználatot, a Rózsavölgyi Szalon vezetése ugyanakkor kéri a nézőit, hogy tegyenek fel szájmaszkot, és továbbra is használják a nézőtér különböző pontjaira kihelyezett kézfertőtlenítőket: a biztonságérzet erősödésével a színházi élmény is teljesebbé válik.
Egy kicsit bővebben a Churchill és Garbo darabról: a Rózsavölgyi Szalon átalakul Aristoteles Onassis görög milliárdos hajójává, amelyen 1959-ben valóban találkozott a két legenda, miután a világ óriásszínpadairól távoztak. A hajó elindul a távoli görög Skorpios sziget felé, s ezzel megkezdődik a két bálvány közös útja, amelynek során a kölcsönös csodálat felszínét feltépve mélyen emberi vallomásokig jutnak el saját magukról. Szenvedélyes és szeretetteljes beszélgetések két nehéz ember között, akik az életük egy adott közös pontján a legközelebb kerülnek egymáshoz.
Életük, választásaik ellentétesek – például Churchill mindig vágyott a dicsőségre, Garbo könnyen lemondott róla –, de azért mindkettejük számára kérdés: mit csináljanak a fennmaradó idővel? Churchill harciasan próbálja meggyőzni Greta Garbót, akinek abszolút rajongója, az összes filmjét látta, hogy nem vonulhat vissza élete közepén, a művészeknek erkölcsi kötelességük, hogy ne hagyják el a közönséget. Párbeszédükbe olykor bekapcsolódik Churchill titkára, rajta keresztül pedig eljut hozzánk a jacht legendás „édes élete”, pontosan követhetjük, mi történik a hajón, mondjuk, Maria Callas operadívával.
