Sokunk szerint az álommunka otthonról végezhető. Tökéletes idill, gondolhatnánk, és még a főnök se feszít a hátunk mögött. Kollégánk megpróbálta és nem nagyon jött be neki! (a szerk. )
Jó esetben az ember saját komfortzónájában, külső behatások nélkül, igencsak kényelmes körülmények között tudja végezni feladatait. Munka közben eszik, akár fekszik, még fel sem kell öltöznie, ha úgy tartja kedve. A háttérben a TV morajlik, vagy akár beleshet kedvenc filmjeibe, lényeg, hogy az aznapra kért feladat elvégzett legyen. Abba azonban nem gondolunk bele, hogy porszem kerülhet a gépezetbe: amikor a fölöttünk lakónak éppen fúrni támad kedve, mikor becsönget a vízóraleolvasó, megérkezik a megrendelt szőnyeg, átkopog egy kevéske cukorért a szomszéd, vagy párunk eltökélt szándékában áll pont akkor, és pont ott porszívózni. Ezek mind-mind kizökkentik az embert a koncentrációból és munkavégzésből. Munkahelyünkön ezek a külső ingerek leredukálódnak, s ami megmarad, azoknak a többsége a munkával kapcsolatos behatások.
Másik szemszögből nézve, az ember a munkája, azaz a munkahelye kapcsán új környezetbe kerül, új társasággal, emberekkel találkozik, s ha az élet is úgy akarja a későbbiekben barátságok, netán szerelmek alakulhatnak ki. Ez a társasági kohézió teszi lehetővé a közös munka gördülékenységét, a kollektív gondolkodás eredményességét.
A munkatársak lehetőséget adnak, hogy egy adott problémát más aspektusból közelítsünk meg, ami segíthet a megoldásban.Ha kizárjuk magunkat a munkahely közösségi életéből, „külsős alakká” válhatunk, akit nem tudnak befogadni a munkatársak, mivel máshol, máshogyan és ismeretlenül dolgozik. A folyamatos jelenléttel a főnök-beosztott szerep is rugalmasabbá válhat, netán még közös témájuk is akadhat.
A kényelmesség és a merev, visszahúzódó magatartás nem biztos, hogy hosszútávon eredményre vezet. Az ember besavanyodik és megvonja magától mindazokat a lehetőségeket, amelyek boldoggá és egészebbé tehetik életét…na persze időnként nem rossz az a home office. 🙂
Szerző: Varga Tibor
