2024. március 15 , péntek - Kristóf

Biztonsági öveket bekapcsolni!

Avagy a biztonságról saját perspektívából, a VKN vitaestje után szabadon.

Kicsit úgy éreztem magam a Rizmajer sörházban az egyik asztalnál ülve, mint egy diáklány a németórán anno a suliban, amikor az úgynevezett Wortigel (szósüni, amelynek minden tüskéjéhez egy adott kifejezéshez kapcsolódó szavakat kellett gyűjteni) módszerével tanultunk meg asszociálni és kapcsolódási pontokat keresni a legeltérőbb szempontok alapján. Ahogyan a különböző eszmefuttatásokat hallgattam, sorra bukkantak fel a fejem körül a saját kis biztonságos szófelhőim. Az inspiráló előadás után szeretnék én is hozzátenni a hallottakhoz, bár a témát határtalan oldalszámon át lehetne fejtegetni, most elsősorban a munkára és élettérre szeretnék kitérni, ehhez kapcsolódóan fogant meg ugyanis a legtöbb gondolatom.

Biztonság a munkahelyen

A biztonság a munkahelyi környezetben számomra teljesen más síkon létezik, mint például egy gyári munkás esetében. Természetesen egy multinacionális cég irodájában is meg kell felelni a baleset –és tűzvédelmi szabályzatnak, ám nyilván jóval kisebb mértékben tartozom az egészségügyi szempontból veszélyeztetettek közé.

Ennél a pontnál máris el kellett gondolkodnom és félig megcáfolnom ezt az elhamarkodott kijelentésemet. Oké, nem áll fent egy atomreaktor felrobbanásának veszélye, nem vagyok kitéve kifröccsenő forró kémiai anyagok általi fenyegetettségnek – de ott a klíma. Május végén, ahogyan bekapcsolják központilag, hatalmas harcok kezdődnek az open office – egy légterű iroda – lakói között. Az emberek egy része pokrócba burkolózva torok –és ízületi fájdalmakra, folyamatos náthára, hát –és fülfájásra panaszkodik, míg a másik részünk légszomjjal küszködik. Az iroda szellőzése ugyanis szintén a légkondin keresztül megoldott folyamat, így ha némi átkevert, állott levegőhöz szeretnénk jutni, elengedhetetlen az ablakok bezárása és a rendszer működtetése. Itt érkeztünk el a következő veszélyfaktorhoz – a vírusok szabad áramlásához. Ó, igen. Valaki tüsszent egyet a déli részen, másnapra már az egész északi gárda náthától szenved – ki otthon, táppénzen, ki hősiesen, lábon kihordva a betegséget. Az egy főre jutó elkapott járványok száma amúgy nagyjából egy-két havi sűrűségűre tehető, eddigi tapasztalataim alapján. Júniusban hányásos-hasmenéses vírussal szenvedtem otthon, nyolc másik kollégámmal párhuzamosan. A júliust egyelőre „megúsztam” egy kis torokfájással és náthával. Néhányunkban egyébként már a mosdók takarításának hiányosságai is feltűntek, s felmerült, hogy az egészségügyi problémákat okozó vírusok ott tenyésznek, ahová még a Király is egyedül jár…

Azt hiszem most már bátran ki merem jelenteni, hogy egészségügyi szempontból egyáltalán nem érzem magam biztonságban. A sok apró probléma felgyülemlik, hosszú távú szövődmények keletkezhetnek (rossz tartás, gerincferdülés, visszér, ízületi betegségek…). Nem akarok panaszkodni, a helyzet lehetne sokkal rosszabb, mint azt fentebb is említettem – és akkor még nem beszéltünk az egyéb, kisebb, kevésbé ellenőrzött céges viszonyokról.

A fizikai biztonság az érme egyik fele, ám mi van az érzelmi, szellemi és karrier szempontú stabilitással? A hirtelen kirúgás veszélye szerencsére – valójában a folyamatos emberhiány miatt – nem fenyeget. Ettől még nem érzem feltétlenül biztonságban magam. Időről-időre kötelező szombati túlórát rendel el a cég, mely pénzben kedvező ugyan, a szellemi-fizikai kimerültséget azonban semmi nem kárpótolja. Mindenki túl van hajtva és terhelve (mint általában mindenhol), egy főre legalább másfél-két ember munkája jut. Mikor egyszerre többen mondanak fel, és nem sikerül pótolni a kieső munkaerőt, olyankor még több – akár a szerződésben nem szereplő – feladatkör ellátására kényszerülünk. Előrelépési lehetőségek adódnak, de kevés olyan egyén van, akinek meg is adatik – és nem is mindig a képességektől függ, inkább a kiépített kapcsolati rendszeren áll vagy bukik a dolog. Ha fel kellene tennem magamnak a kérdést hol leszek öt, vagy akár tíz év múlva nem tudnék rá válaszolni, de még csak konkrét tervvel sem előállni – ez a bizonytalanság számomra nem ad biztonságérzetet. Ez nem csupán a keresetem mennyiségével , de a fejlődés és előrelépés nehézségeivel indokolható.

Biztonság – Otthon

A korombeliek nagy része – hacsak nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy örököljenek – a szülőkkel közös háztartásban, illetve albérletben élnek. Én az utóbbiak szorgosan és keservesen fizető táborát erősítem, így mondanom sem kell, a biztonság, mint tényező minden egyes tizedesvesszővel halványodik. Mi még elég szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert pár évvel ezelőtt, az irreálisan magas bérleti árak időszakát megelőzve vettük ki a lakást, és a tulajdonos jóindulatának köszönhetően nem is emelkedett az egekbe azóta sem a bérleti díj… De néha akarva-akaratlanul is elgondolkodom, mihez kezdenénk, ha hirtelen meg kellene osztani egy új, bérelt fészket a két havi kaucióval meg az alap százezres bérleti díjjal, mint kellemetlen lakótárssal. Akkor aztán lőttek a nyaralásnak, az eddigi életszínvonalnak (szerintem nagyjából 40.000-50.000 Forint különbség már igenis életszínvonalbeli változásokat eredményezhet ebben a társadalmi rétegben), a kényelmes életnek. A biztonság illúziója ott lebeg körülöttünk, hiszen egy évig még biztosan nem módosítunk a szerződési feltételeken – de mi lesz azután? A hozzám hasonló kisemberek ki vannak szolgáltatva az ingatlanpiaci árak szeszélyeinek.

Hogy ne csak pénzben mérjem a biztonságérzetet (bár minden kétséget kizáróan ez az egyik legmeghatározóbb faktor), vegyük csak a közvetlen környezetet, amit budapesti lakos lévén ennek városnak köszönhetek. Hogy ne csak egyoldalú képet fessek, feltennék néhány költői kérdést.

Te biztonságban érzed magad, mikor éjszaka felszállsz a négyeshatosra? Te biztonságban érzed magad, amikor a Blahán várod a buszt, egyedül? Vagy amikor a külkerületi sötét, bokros részen át sétálsz hazafelé? Biztonságban érzed magad, mikor részeg, vagy látszólag életvitelszerűen züllött férfiak szállnak fel többedmagukkal a metróra? Ha rendőrt látsz, attól biztonságérzet fog el…? Biztonságban érzed magad otthon, amikor apró zajra kapod fel a fejed a konyha irányából?

Te mikor érzed magad teljes biztonságban?

 

Szerző: „Cé”