Sok hagyomány legendái között megtalálható, hogy az emberiség története egy aranykorban kezdődött, amikor az ember bűntelen volt, boldogan és békésen élt, nem ismerte a betegséget és a halált.
Bár a részletek különböznek, az egykor létező tökéletes Paradicsom elképzelése sok vallás írásaiban és legendáiban megtalálható.
A Zend-Aveszta, a Zarahusztra által alapított óperzsa vallás szent könyve beszél így Athura Mazdá (a teremtő) parancsára épített Vernek nevezett birodalomról:
„Ebben nem volt sem hatalmaskodás, sem becstelenség, sem butaság, sem erőszak, sem szegénység, sem csalás, sem gyöngeség, sem csúfság, sem meggörnyedt testek… Az embereket nem szennyezte be a gonosz szellem. Illatos fák és aranyoszlopok között éltek, ők voltak a legnagyobbak, a legjobbak és a legszebbek a földön.”
Máshol ezt olvashatjuk: „A víz széles folyamokban ömlött és Ver birodalmának várát körülvette. Itt voltak sokféle madarak, a termékeny aranyföldek dúsan teremtek, a szégyenlős ifjakban szerénység élt és tisztelet, a gyermekek erősek voltak, és étvágyuk jó volt… Az asszonyos fák dúsan nőttek a földből, és a gyümölcsöt gazdagon érlelték. És Ver birodalmának áldott lakói között nem voltak uralkodók, akik szigorú törvényeket hoztak; nem voltak koldusok, csalók, nem volt sötétben leselkedő ellenség… Az emberek között nem volt különbség, és az asszonyok a gyermekágyban nem kínlódtak.”
Az ősi kínai legendák is beszélnek egy aranykorról Huang-ti (Sárga császár) idején, aki – úgy mondják – száz évig uralkodott kb. i.e. XXVI. században.
Uralkodása alatt „sem lopások, sem harcok nem fordultak elő Kínában, az emberek mértékletesek voltak és békében éltek. Az idejében érkező eső és a megfelelő időjárás évről évre bőséges aratást eredményezett. A legmeglepőbb az volt, hogy még a vadállatok sem öltek, és a ragadozó madarak sem ártottak senkinek. Röviden, Kína története egy paradicsommal kezdődött.”
Az ókori görögöknél Hésziodosz beszél az ember öt korszakáról, amelyekből az első volt az „Aranykor”, amikor az emberek teljes boldogságban éltek:
„Arany volt az első emberi faj, mit
A halhatatlan istenek, az Ég lakói alkottak.
S úgy éltek ők, mint az istenek,
Boldog és gondtalan lélekkel, fáradságtól s
Fájdalomtól távol; egyikük sem jutott
Nyomorult öregkorra, életük folytonos
Ünneplésben és táncban telt.”
Ez az aranykor elveszett, amikor Epimétheusz feleségül vette a gyönyörű Pandorát, az olümposzi isten, Zeusz ajándékát.
Egy nap Pandora kinyitotta hatalmas vázájának fedelét, s abból hirtelen bajok, szenvedések és betegségek szöktek ki, amelyektől az emberiség soha nem fog megszabadulni.
A Héber-Arámi Iratok (Ószövetség) között Mózes első könyvében ezt olvashatjuk:
1MÓZES1:27-30
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lőn.
1MÓZES2:8-9
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala.
9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
Mint láthatjuk, sok közös elem ismerhető fel az emberiség eredetéről szóló különböző hagyományokban. Kezdetben az emberek elégedettek és boldogok voltak, hamarosan mégis „lázadók” lettek. Ez a tökéletes paradicsomi állapot, az „aranykor” elvesztéséhez vezetett, aminek a helyébe a nehéz munka, a kínlódás, a fájdalom és a szenvedés lépett.
folytatjuk….
Szerző: G. A.
A sorozat cikkei:
Örök kérdések, változó válaszok – I.rész
