A női – és persze férfi – ideál eszményére egész iparágak épülnek.
„Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…” – Ugye nem nézek ki ennyire furcsán, mint az a leggingset szoknya, vagy tunika nélkül viselő nő? Hát az a szandálos, zoknis férfi? Vagy az az elhízott, színes hajú lány? A régi frázis ezernyi hasonló befejezést is kaphatna, hiszen manapság már nem egy bizonyos ruha, testalkat, vagy hajszín a divat, hanem a különbözőségek diszkriminációja. Nem számít már, ki a legszebb a vidéken, annál inkább, hogy ki a legrondább. A kérdés joggal merülhet fel – vajon tényleg másokban találunk (tisztelet a kivételnek) kivetnivalót, vagy a más emberek külcsín alapján való megítélése csupán saját önbizalomhiányunk projekciója?
Igen és nem. Ha az ember tükörbe néz, minél tovább elemezgeti az ott látottakat, annál több hibát vél felfedezni rajta; ám a média erre még szándékosan rá is erősít. Nem is kell ahhoz bekapcsolnunk a televíziót, hogy egy fogyasztó-shake, vagy tökéletes bőrt ígérő krém reklámjával találjuk szemben magunkat. És mi elhisszük, mert el akarjuk hinni. És megvesszük.
A közösségi médiában is rombol a gerillamarketing
Budapest egyik igen népszerű csoportja például, melynek bárki tagja lehet, bővelkedik a BKV-n lencsevégre kapott, előnytelen küllemű utasok képeiben, s persze az azon rosszindulatúan szórakozó hozzászólásokban – ezzel egyébként személyi jogokat sértő tartalmakat közölve. A csoport célja eredetileg a városunkban történt vicces, érdekes, vagy tanulságos történetek megosztása, ezáltal egy közösség felépítése volt. Mindenképpen meg kell említenem a külön erre specializálódó – többségében szintén közösségi, persze több esetben blog illetve önálló weboldal formájában megtalálható – egészség és fitness kategóriába sorolandó oldalakat is. A fitness és szépségápolás manapság nagy divat, amivel alapvetően nem lenne probléma, hiszen az egészség fontos, a mozgás és sport pedig segít fenntartanunk ezt az állapotot. Az az agresszív agymosás azonban, melyet ezen oldalak szerkesztői folytatnak, felháborító. Szinte sulykolják a fiatal – és persze idősebb – magukkal és életükkel elégedetlen, önbizalom hiányos követőknek, hogy csak akkor erősek, akkor szépek, csak akkor érnek valamit (!), ha ezt az életmódot folytatják, ezeket az irányelveket követik. Pontosan, mint egy szekta. A másik oldal ellen irányuló durva degradációról már nem is beszélve…
Mert ahol ideológia és kultusz van, ott van ellenzék is. A teltebb női szépséget hirdető, kezdetben szimpatikus oldal mára már harcias amazonok bázisává nőtte ki magát. Az oldal töltete rég nem pozitív, rég nem csupán a teltség, a trendeken kívül eső másság elfogadásáról, szeretetéről szól. Itt is több száz dühös, ellenséges kommentárt olvashatunk a másik oldaltól. Ahelyett, hogy a mainstream valódi ellenségébe ütköznénk – az elfogadásba. A szexualizáció és negatív testképzavar létjogosultsága mindaddig nem szűnik meg, amíg gyűlölettől izzó, kritizáló tömegek mozdulnak az ilyen hergelő írások, képek megjelenésekor. A napokban jelent meg egy kép a strandon, telefonnal, titokban lefotózott, átlagos testalkatú nőről; persze lusta, igénytelen, elhízott, elrettentő példaként beállítva. Ennek országos szintű, egységes felháborodást kellene kiváltania, nem pedig megosztó véleményeket. Talán, ha kicsit jobban szeretnénk és elfogadnánk saját magunkat, tényleg nem lenne okunk félve kimenni a strandra. Tökéletes testtel, vastag combokkal vagy kis mellekkel – nem azért, hogy egymást mustráljuk, hanem, hogy jól érezzük magunkat. Talán akkor a médiának sem szolgáltatna ilyen könnyű prédát a sok diétás készítményben hívő és azokat tömegével vásárló társadalom.
Szerző: Mándoki Eszter
