Egyesek szerint tíz évente érdemes munkahelyet változtatni, mások úgy gondolják, hogy néhányszor akár szakmát is válthatunk életünk folyamán.
Péter (42) marketingesként dolgozott egy jó nevű budapesti cégnél. Mindenki kedvelte, jó ötleteit a kollégák felhasználták a saját területeiken is, így nem csoda, hogy viszonylag gyorsan vált vezetővé.
-Az a helyzet, hogy sokáig nagyon élveztem a munkám, de az évek során valami megváltozott. A fiatal marketinges kollégák már nem tanulni akartak, hanem a saját elképzelések kizárólagos végrehajtását, még akkor is, ha az rémes volt. Ötletük nem igazán volt – szerintem egyáltalán nem is érdekelte őket a munkájuk – a külsős kreatív stúdió embereit ugráltatták minden különösebb koncepció nélkül, ami megint kellemetlen helyzeteket szült. Ha nem tetszett nekik a kritika, azonnal felmondtak.
-De ha jól tudom, nagyon sokan végeznek marketingesként.
-Az egy dolog. A tudás és az akarat egy másik. Egy ideig kerestük a tehetséges fiatalokat, ám egy idő után már felvettünk olyan embereket is, aki már egyáltalán láttak marketing tervet. Az elején bosszankodtam, azt hittem, hogy változtathatok ezen, de aztán egyre jobban utáltam bemenni dolgozni. Végül egy nap, amikor a meetingen a teljes ötlettelenséggel és érdektelenséggel találtam magam szemben, bementem a cégvezetőhöz és felmondtam.
Mivel az egyetem óta folyamatosan dolgoztam, furcsa volt az első olyan hétfői nap, amikor nem kellett bemennem egy munkahelyre. Nem is bírtam sokáig. Pár nap múlva beültem a kocsiba és Prágáig meg sem álltam. Persze ott is ugyanúgy reggel 5-kor keltem, megnéztem a személyes levelezésem, ami napról-napra egyre kevesebb volt, aztán lementem az utcára és egy kis reggelizőhelyről figyeltem a cseh embereket. Napközben múzeumokba mentem, sétáltam, olvastam, szóval igyekeztem a gondolataimat lefoglalni, mert az az igazság, hogy nem igazán tudtam mi lesz ezután, hol fogok dolgozni és mit, sőt fogalmam nem volt arról, hogy Magyarországon vagy külföldön fogok-e élni az elkövetkezendőkben. Aztán egyik este egy prágai sörözőben összeismerkedtem pár fiatallal, akik ötletgyűjtés miatt jöttek. Szerettek volna vállalkozni, de nem tudtak dönteni, hogy mi is legyen az. Tulajdonképpen nekik is az volt a bajuk, ami nekem, csak egy kicsit több ötlettel (nevet).
-Tudtál segíteni nekik?
-Olyannyira, hogy most én foglalkozom a cégük teljes marketingjével, de időnként beállok a pultba is. Ebből kiderül, hogy egy vendéglátással kapcsolatos vállalkozást indítottak. Mindannyian kiköltöztünk Csehországba és azóta már egy másik csapat is is felkért pár munkára.
-És mi van az otthoniakkal? Nem is szándékozol visszajönni?
-A teljes otthoni életemet felszámoltam. A lakásomat eladtam, a személyes dolgaimat, amiktől nem akartam megválni, egy budapesti raktárban helyeztem el. A párom is kiköltözött ide. Nem is akarunk egyelőre visszamenni, persze ne mond, hogy soha, de az biztos, hogy a közeli terveinkben nincs benne.
Az interjú a www.euroministorage.hu támogatásával készült!
(X)
