Az utóbbi években egyre többet foglalkozunk a munkahelyi stresszel és kiégéssel.
Kezdetben a dolgozó még nagy lelkesedéssel veti bele magát a munkába. Ideális esetben ez a túlzott lelkesedés és felfokozott munkavégzés egy optimális szintre finomodik. Ha azonban ez nem így történik, könnyen átcsúszhatunk a következő fázisba, ahol már kezd elveszni a motiváció és a munkavégzés öröme. Egyre rutinosabbá, monotonabbá válik a munkavégzés, ebből könnyen kialakul a közömbösség, érdektelenség állapota, mellette viszont ingerlékennyé, másokkal szemben negatívvá is válik az illető.
Rizikófaktornak számít az elismerés vagy visszajelzés hiánya, a munka mennyisége, a túl hosszú munkaidő, a gyakori krízishelyzetek, illetve, ha nincs lehetőség munkahelyi előmenetelre, karrierútra. Léteznek azonban olyan tényezők is, amik a személy egyéni jellemzőiből fakadnak. Ilyen lehet, ha valakit erős megfelelési kényszer hajt, túlzottan maximalista, vagy ha a kisebb mértékű stresszre is rosszul reagál, nincsenek megfelelő megküzdési módszerei.
A témáról és az ehhez kapcsolódó kutatásról Tóth Renátó, a DokiApp pszichológusa beszélgetett M. Kovács Ágnessel.