2019. június 26 , szerda - János

„A siker érdekében úgy kell működnünk, mint egy zenekarnak…”

Kresz Magdolna 2018. szeptember elseje óta erősíti a Coca-Cola Company magyarországi leányvállalatának csapatát. A kereskedelmi vezető az elmúlt tíz évben a Procter & Gamble közép-európai üzletépítéséért felelt. A népszerű kozmetikai termékek forgalmazásában, a legnagyobb kiskereskedelmi partnerrel érte el értékesítési sikereit, míg nemzetközi kereskedelmi marketing tapasztalatokat Genfben, a Braun márkán szerzett régiós disztribútorokkal  együttműködve.

A szakember a Coca-Cola hazai kereskedelmi stratégiájáért és tevékenységéért felel szoros kooperációban a vállalat Coca-Cola HBC Magyarország partnerével.

Múlt év szeptembere óta erősíted a Coca-Cola Magyarország csapatát. Hogy érzed magad ebben a pozícióban, ami már nem is annyira új?

– Úgy érzem, már integrálódtam a csapatba és hatékony része tudok lenni a szervezetnek.  Az első pár napom érdekesen indult. Augusztusban még félmunkaidőben dolgoztam, mert atletizálok és készültem a szeptemberi világbajnokságra. Életemben a sport nagyon fontos helyet foglal el. Szerencsére a cég annyira rugalmas volt, hogy támogatta e döntésemet. Így az augusztus lehetőséget adott arra, hogy ismerkedjek, hogy felmérjem a terepet. Aztán szeptemberben indult a kemény munka. Az elején inkább tanácsadóként funkcionáltam, hiszen nem ismertem még az üzletet. Ez ugyan FMCG, de más, mint kozmetikai termékekkel foglalkozni.

– Az lett, amit vártál az indulásnál?

– Bár meg akarok felelni másoknak, eléggé saját magam által motivált és vezérelt vagyok. Viszonylag hamar fel kellett érni ebben a vezetői pozícióba, és olyan területekkel is foglalkozni, ami alapvetően nem a kereskedelmi vezető feladata. Ha ezt nézzük, nem 100 százalékban azt kaptam, amit vártam, viszont igyekeztem beletanulni.

– Hogy néz ki a napod?

– Minden napom teljesen más. Dunaharasztiban van a bázis, de alkalomadtán otthonról is dolgozhatunk, mert a vállalatnál abszolút működnek a virtuális megoldások. A home office az én pozíciómban nem annyira szerencsés, hiszen a munkám nagy részét palackozó partnerünkkel együtt végzem. Vannak olyan stratégiai partnerek, akikhez velük együtt közösen megyünk tárgyalni. Azokat a Dunaharaszti irodán kívül töltött napokra  igyekszem szervezni, illetve ezek azok a napok, amikor biztosan atlétikai edzésem van, amit beleillesztek a heti rutinomba. 

– Női vagy férfi vezetőkkel érted meg magad jobban?

– Nem tudok különbséget tenni. A jó vezetőt alapvetően nem a neme határozza meg. Persze én is tudok közhelyes sémákat, például, hogy a férfiak jobban bírják a reflektorfényt, vagy keményebben tárgyalnak, viszont szerencsére nem csak erről szól a vezetői attitűd. Olyan tulajdonságok is szerepet játszanak, mint az empátia, a párhuzamos szerepekben való megfelelés, vagy az idő hatékony beosztása, amelyekben én jellemzően a nőket látom erősebbnek. Viszont egyik nem sem predesztinál arra, hogy jó vezető legyél.

– Bár fiatal vagy, de tapasztaltál munkával kapcsolatban kiégés közeli állapotot?

– Genfben egy nagyon intenzív, pörgős környezetben dolgoztam, de aztán a cég visszahívott Magyarországra, ahol egy egészen más miliő fogadott. Újdonság volt, hogy lett egy csapatom, és ezt a változást szerettem volna maximálisan megélni. A visszajelzések alapján ez sikerült is, viszont szakmailag nem tudtam sokat fejlődni és talán addigra el is fáradtam abban a szervezetben. Én ezt az időszakot élem meg kiégésként. Akkor jött egy nagyon jó nyári szünetem, amikor sikerült maximálisan a sportra és a magánéletemre fókuszálnom és ez segített átlendülni.

– Mennyire fontos számodra a folyamatos képzés?

– Nagyon szeretek másokat hallgatni, szakmai cikkeket, könyvet olvasni. Ha úgy látom, hogy az időmbe belefér és a feltételek is adottak, akár nyelvi vagy coach képzésekre is eljárok. Az 1-2 napos tréningekben annyira nem hiszek, mert utána ugyan elviszek magammal sok információt, viszont nem annyit, amennyit lehetne.

– Hol jelentkezik a kreativitás a munkádban?

– Jó kérdés, hiszen a Coca-Cola Company egy olyan vállalat, aminek magában hordozza a kreativitást. Én kereskedelmi területen dolgozom, ami tekinthető nagyon „hard” keretek közé szorított üzleti tevékenységnek. Ezt a pozíciót 3-4 éve nyitották, tehát nagyon friss, ebből fakadóan nincsenek letisztult keretei. Vannak olyan területek, amit én hoztam be a kereskedelmi vezetői pozíció alá, és amelyek kreatívan, rugalmasan változtathatók. Egy adott problémára vonatkozóan nagyon sokfajta megoldási alternatíván gondolkozhatok, attól függően, hogy kinek a szemüvegén keresztül nézem az üzletet.

– Mi a véleményed a fenntartható fejlődésről?

– Ez egy nagyon fontos törekvés és igyekszem gyakorolni a mindennapi életemben. Az aktuális trendeknek megfelelően szelektíven gyűjtöm a hulladékot, ahol sajnos csalok, az az autóval való közlekedés, de ezt ebben a pillanatban nem tudom másként megoldani csak a hagyományos módon.

Viszont a Coca-Cola kiemelten foglalkozik ezzel a témával. A tavaly meghirdetett Hulladékmentes Világ (World Without Waste) névre hallgató globális stratégiánk szerint a cég 2025-ig 100 százalékban újrahasznosíthatóvá teszi csomagolóanyagait, 2030-ig pedig a felhasznált csomagolóanyagok 100 százalékának megfelelő mennyiséget hasznosít újra.

A Coca-Cola Company Magyarországon forgalmazott PET-palackjai már most is 100 százalékban újrahasznosíthatóak, a hazai gyártás során felhasznált műanyag mennyisége pedig 15 százalékkal csökkent az elmúlt pár évben. Az újrahasznosított műanyag aránya jelenleg átlagosan 20 százalék, melyet 2030-ig 50 százalékra tervezünk növelni Magyarországon.

Én a Coca-Cola márkában egy olyan italgyártó vállalatot látok, ami igyekszik a fogyasztói igényeknek megfelelni, arra reflektálni, sőt adott esetben elébe menni a trendeknek. Több olyan márkánk van, ami belefér a tudatos táplálkozásba.

– Egyedül vagy csapatban szeretsz jobban dolgozni?

– A Coca-Cola a legeklatánsabb példája annak, hogy csapatként kell együtt dolgoznunk, hiszen csak úgy tudunk sikereket elérni. Persze van, hogy más nyelvet beszélünk. A siker érdekében azonban úgy kell működnünk, mint egy zenekarnak. Tudnunk kell, hogy ki mikor lép be. Lehet persze improvizálni is, de az közös cél, hogy a vége is jól szóljon.

 

Szerző: M. Kovács Ágnes

Facebook hozzászólások