Nem minősítette munkaviszonnyá a platformalapú, egyéni vállalkozóként végzett ételfutárkodást a Kúria egy a közvéleményt is foglalkoztató ügyben, így Magyarországon ma az úgynevezett platformmunkát végzők kiesnek a munkajog által biztosított védelemből. A Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője szerint indokolt, hogy nem feltétlenül minden foglalkoztatási forma munkaviszony, ugyanakkor szükség volna az erőfölényben lévő nagyvállalatok és az egyéni vállalkozók közötti egyenlőtlenséget kezelő köztes kategória kialakítására, vagy jogi védőhálóra.
Decemberi jogerős ítéletében nem minősítette munkaviszonnyá az ételfutárkodást a Kúria. A legfelsőbb bírósági fórum szerint ugyanis a munkaviszonyhoz szükséges széles körű utasítási és ellenőrzési jog nem állt fenn, hiszen például a bíróság elé vitt esetben a futár visszautasíthatta az adott munkát, valamint nem volt hierarchikus kapcsolat és egymástól való függőség sem. Dr. Somlóvári Zsófia, a Kapolyi Ügyvédi Iroda munkajogi szakértője szerint azért különösen fontos az ügyben hozott döntés, mert a magyar munkaügyi bíróságok ilyen jellemzők alapján tudták korábban a rejtett munkaviszonyt átminősíteni, a Kúria állásfoglalása után azonban hasonló tényállás esetén a jövőben erre nem kerülhet sor.
A munkajogi szakértő szerint a platformmunkavégzés új terület, amelyben keveredik a munkajogi és a vállalkozásalapú foglalkoztatás. Az ételfutárok például egy applikáción keresztül vállalják a feladatot, a foglalkoztató által meghatározott arculati elemeket használva azonban már „önálló” vállalkozói minőségben dolgoznak. A szakértő ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az ételfutárok és a hozzájuk hasonló munkát végzők sok esetben jelentős mértékben függenek munkaadójuktól, mégsem élveznek védelmet velük szemben. Ez a foglalkoztatási forma a szakirodalomban az egyik elterjedt nézet szerint lényegében munkaviszony megkerülésével létrejött foglalkoztatásnak minősül: egyes rendszerek kihasználják, hogy sokan saját akaratukból, például a kollégákkal való verseny miatt rendszeres munkát végeznek, valójában akár magasabb óraszámban is, mint amennyit a munkajogi szabályok megengednének.
Az Ügyvédi Iroda szakértője ennek ellenére úgy véli, hogy még abban az esetben sem szükségszerű valamennyi foglalkoztatási formát kivonni a megbízási/vállalkozási jellegű jogviszonyok ernyője alól, ha annak akár csak kisebb része is hasonlít a munkaviszonyra, mivel az a foglalkoztatottak választási lehetőségét is csökkentené. Inkább egy olyan védelmi háló kialakítására lenne szükség, ami kezeli az erőfölényben lévő nagyvállalatok és az egyéni vállalkozók közötti egyenlőtlenséget. Ilyen lehet például a meghatározott minimum óradíj is, vagy egy „köztes” kategória létrehozása, amely értékeli a felek egymással szembeni erőfölényét. Kevesen vitatják ugyanis, hogy ilyen esetben az önfoglalkoztatottnak nincs reális alkupozíciója a nagyvállalati megbízóval szemben, tehát például nem tudja a szolgáltatás árát megemelni. Ráadásul kollektív igényérvényesítésre sincs mód, miután szakszervezetet csak a munkavállalók alapíthatnak – hiába dolgoznak tömegesen az adott megbízónak, lényegében ugyanolyan konstrukcióban.
