2021. június 21 , hétfő - Alajos

Mégis jó dolog a home office?

 A munkavállalók egyre jobban szeretik, a munkáltatók egyre kevésbé. Egyre kevésbé szívesen térnének vissza az irodai dolgozók otthoni munkavégzésből a munkahelyekre, pedig a jelenlegi helyzet hosszabb távon valószínűleg nem fenntartható – Jáhny Ákos, a Get Work Trend ügyvezetőjének gondolatai a HR szakma előtt álló kihívásokról.

Ahogy haladunk előre az időben, a járványügyi helyzet kezelése újabb és újabb kihívások elé állítja a cégvezetőket és a HR szakembereket is. Elsőként az informatikai és technológiai kihívásokkal kellett szembenézni: VPN kapcsolat kiépítése, asztali számítógépek laptopra cserélése, online kapcsolattartás és értekezletek stb. Ahol korábban is alkalmaztak home office-t – pl. heti 1 napra – ott is át kellett állni egy másfajta munkaszervezésre, a munkaidő rugalmasabb kezelésére és a munka-magánélet összemosódásából adódó változásokra – áll a közleményben.

A nyári időszakban egy kis enyhítés következett, a munkavállalók egy része visszatérhetett az irodába, ami nagyjából novemberig tartott, majd újabb szigorítások jöttek. Markánsan kettéváltak a munkakörök és funkciók ellátásának feltételei. Példaként említeném, hogy amíg egy kontrolleri feladat elvégzése home office-ból is zökkenőmentes volt, a munkaerő-toborzásban dolgozó kollegáim nem tudtak otthonról dolgozni. Plusz feladatot jelentett azoknak a szigorú szabályoknak, feltételeknek a megalkotása, amelyek mind a toborzást végzők, mind a jelöltek védelmét biztosították és biztosítják. Többek között olyan intézkedésekről van szó, mint az egy időben egy légtérben tartózkodhatók száma, a helyiségek, valamint a tesztíráshoz használt ceruzák és tollak rendszeresen fertőtlenítése és a kötelező maszkviselés.

Több mint egy évnyi home office után elérkeztünk a jelenlegi, fokozatosan enyhülő járványügyi és jogszabályi környezetbe, és azt látjuk, hogy a kezdeti, átállás után tapasztalt hatékonyság mintha csorbulna, ezért a mostani időszak nagy kihívása, hogy az irodai léttől elszokott, az otthoni munkavégzésben esetlegesen elkényelmesedett dolgozókat „visszaszoktassuk” az irodákba.

Meglepő módon ugyanazt az ellenállást tapasztaljuk most, mint kezdetben, amikor a home office-ra kellett átállnunk. Egy évvel ezelőtt, áprilisban arról győzködtük az irodistákat, hogy nem ördögtől való dolog a home office, mindössze agyban kell átállni, most ugyanígy győzködjük őket az irodai visszatérésre.

Miben rejlik az ellentmondás?

A home office-ban kialakul egy átstrtukturált napirend, melyben mind a feladatok ellátása, mind a magánélet menedzselhető. Egyéni szinteken nincs is ezzel rövid távon semmi gond, sőt, még eredményesebb is lehet ez a módszer. A visszaesés, a probléma akkor jelentkezik, amikor a sok-sok egyéni napi rutin, nem, vagy nem feltétlenül illeszkedik egymáshoz és már nem támogatják, hanem gyengítik a cégszintű haladást. Komoly fejtörést okoz most a munkáltatóknak, a HR szakembereknek, hogy mi lehet az az eszköz, ami megkönnyíti az irodai dolgozók „visszaszoktatását” az irodákba, mert kényszeríteni senki sem szeret, azonban a visszaeső hatékonyság nem tartható fent hosszú távon.

A fizikai munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók esetében az első hullámban megtörténtek azok a biztonsági változtatások, amiket aztán később is megtartottak, így a második hullám már nem jelentett számukra különösebb kihívást. Megsokszorozták a dolgozókat szállító járatok számát, hogy egy-egy járaton – tartva a biztonságos távolságot – kevesebb munkavállaló utazzon, valamint kiemelt figyelmet fordítottak a szakszerű maszkhasználat és a rendszeres kézfertőtlenítés betartatására is.

Toborzói oldalról mi úgy működtünk, hogy a toborzásban résztvevő kollégáink vetésforgó-szerűen tartózkodtak az irodában, ezzel minimalizálva annak az esélyét, hogy az irodának a teljes személyzete megbetegedjen. Az óvintézkedéseknek is köszönhetően nem történt nagyobb számú megbetegedés sem nálunk, sem a kölcsönzött munkavállalóinkat foglalkoztató partnereinknél. A sporadikusan előforduló fertőződésekről szinte kivétel nélkül kiderült, hogy munkahelyen kívül következtek be.

Tapasztalatunk szerint a fizikai dolgozókat foglalkoztató partnereinknél nem került ebben az időszakban elő a humán munkaerő kiváltására törekvés sem automatizálással, sem robotikai és mesterséges intelligencián alapuló megoldásokkal. Ez nagyban annak köszönhető, hogy a komoly biztonsági előírások betartásának eredményeként nem voltak tömeges megbetegedés. Másrészről a vendéglátóipar helyzetének szerencsétlen alakulásával az ott dolgozók átmeneti pályamódosítással belekóstoltak a többműszakos gyári környezetbe, így egyes partnerek 3. országból érkező munkavállalók nélkül is meg tudtak oldani létszámbővítéseket.

A fizikai munkások esetében másfajta kihívással nézünk szembe jelenleg, pont a vendéglátásból „átigazoltak” miatt. Ahogy nyithatnak a vendéglátóhelyek és újraindul a turizmus, ezek a munkavállalók vissza fognak térni a korábbi munkahelyeikre, így ismét keletkezni fog egy űr, amit nagy valószínűséggel csak a 3. országbeli toborzásokkal lehet majd betölteni.

Pozitív tapasztalatként említeném, hogy az egyik partnerünknél – ahol a teljes gyakornokhálózatot az iskolaszövetkezetünk biztosítja – a diákok nagyon könnyen, egyik napról a másikra, zökkenőmentesen álltak át az otthoni munkavégzésre és a visszaállással kapcsolatosan sem tapasztaltunk náluk az irodai dolgozókhoz hasonló nehézséget vagy ellenállást.

Az irodai dolgozók esetében az látszik, hogy a home office munkavégzést hosszabb távon, intézményes szinten nem lehet, vagy igen nehéz fenntartani, ugyanis amíg a dolgozók leterheltebbnek érzik magukat az otthoni munkavégzés során, valójában a legtöbb esetben a korábbi munkamennyiségnek csak az 50-70%-át végzik el. Az ok valószínűleg a munka és a magánélet összemosódása, ami különösen jellemző a gyermekes családok esetében.

Ennek az időszaknak egy hozadéka azonban az is, hogy a vezetők sokkal együttérzőbbek és megértőbbek lettek a dolgozóikkal szemben, a teljesítményhez kötött mozgóbéreket és a teljesítménymutatókat is rugalmasabban kezelték, átalányokat határoztak meg.
Éppen ebből adódik egy újabb kihívás, hogy amikor visszarendeződünk a járványhelyzet előtt megszokott munkahelyi létre, munkarendre, és újra lesznek KPI-ok, valamint szigorú határidők, az egészen biztosan nem lesz komfortos a dolgozók egy részének, amire a vezetőknek és a HR szakembereknek is fel kell készülni.

Facebook hozzászólások