2024. március 29 , péntek - Gedeon

Gólyalábakon járó franciák

Fotó: Wikipédia

Az emberi fantázia és megoldóképesség nem ismer határokat. Így tettek az egykor juhtenyésztéssel foglalkozó családok is, akik a területen lévő sárréteg miatt nem tudtak közlekedni.

Franciaországban, a nyugati tengerparton elterülő Landes-t egykor – most fenyőerdő – pusztaság alkotta, ennek köszönhetően kisebb csapadékhullás következményeként a terület sártengerré változott. Az itt élők a folyamatos pásztorkodásnak és juhtenyésztésnek elvégzésére megoldást kellett találni a sárban való közlekedésre: mindenki gólyalábakon kezdett el járni – írja a 24.hu.

A tchangues-ként (=nagy lábak) emlegetett megoldás persze nem csak attól védte meg az embereket, hogy a nap végén fejbúbig sárosan érjenek haza, de segítségével a nagyobb nyájakat is könnyebben átlátták, és rövidebb idő alatt nagyobb távolságokat tudtak megtenni.

A vidék lakói elképesztő ügyeséggel jártak-keltek, s a mindennapi dolgokat is így végezték el. Később gólyaláb versenyeket rendeztek, sőt egy pék, bizonyos Sylvain Dornon (1858-1900) 1891-ben 58 nap alatt sétált át Párizsból Moszkváig (2800 km).

A XIX. század derekán megjelenő óriási fenyőligetek és fenyőerdők miatt a szokás lassan kihalt, így a második világháború végéig a bárányok, a pásztorok, és a gólyalábaik is eltűntek, bár a vidék hagyományőrző csoportjai rendszeresen megidézik az emléküket.