2019. október 22 , kedd - Előd

Ösztönösek az arckifejezések, vagy tanultak?

Kétség nem fér hozzá, hogy az arckifejezések rendkívül fontos szerepet játszanak az interperszonális interakciókban: minden érzésünk hangsúlyosabbá és érthetőbbé válik ennek az univerzális kódnak köszönhetően.

Félelem, öröm, harag – ezek az érzések és valamennyi egyéb születésünktől halálunkig kiül az arcunkra. A gyerekek ösztönösen lemásolják szüleik mimikáját, de vajon mi a helyzet azokkal, akik vakon születnek? Vajon ők ugyanúgy fejezik ki érzelmeiket, mint a látók?

Az UNIGE kutatói 21 korábbi tudományos kutatást tekintettek át, amelyek 1932 és 2015 között kerültek publikálásra. A kérdés ugyanaz volt, ami tulajdonképpen Darwin óta adott: vajon az egyes érzésekhez kapcsolható arckifejezéseink ösztönösek, vagy inkább nagyobbrészt tanultak?

Mint a tanulmányokból kiderült, az 1930-as és 1980-as évek között született vak csecsemők egyes érzelmek hatására nem tértek el a látókétól. Ha azonban nem ösztönös reakcióról van szó, hanem a vakokat arra kérik, hogy mutassanak meg egy bizonyos érzelemhez társuló mimikát, bizonyos különbségek már megjelennek. Mindez azt sejteti, hogy az érzelmekhez társuló arckifejezések csak részben tanultak, nagyobb részt ösztönösek.

Az összefoglaló közlemény a Psychonomic Bulletin & Review című szaklapban jelent meg.

 

Forrás: Medipress

Facebook hozzászólások