Szitkozódó bérlők haragjától izzanak a fórumok, a fogyasztóvédelem a szemöldökét ráncolja…
Fókuszban vannak idén az autóbérlést kínáló cégek, mostantól (jogosan!) szigorított szabályok szerint kell összeállítaniuk ajánlataikat. Sokunk lelki szemei előtt ott lebeg a zöld, vagy a jellegzetes sárga-fekete reklámtáblácska a mindenki által ismert franchise nevekkel, ha a repterek kedves (esetleg épp’ halálosan elgyötört) orcájú hostesseire gondolunk, kik hívogatón állnak a standok mögött. Mind egymást felüllicitálva ígérgetik hívogató kényelmi cikkeiket, a szebbnél-szebb, full extrás autóikat tablettel, beépített idegenvezetői programmal felszerelve, éppen csak sofőr nem jár hozzájuk…
Miért is járna, hiszen akkor hol maradna a gyanútlan, naiv fogyasztó, aki gondolkodás nélkül kezdi habzsolni, amit tálcán kínálnak neki? Pontosan úgy működik ez, mint az éttermekben az előételként kérdés nélkül felszolgált friss bagett, mártogatós fokhagymakrémmel; az ember szeme megkívánja, szinte önkéntelenül eszik bele, s talán bele sem gondol, hogy a végén többe kerül majd, mint maga a főfogás.
Mire figyeljünk?
Az apró betűs részekre. Az extra szolgáltatásokra. A biztosításokra. A fény játékában megbúvó karcolásokra a motorháztetőn. Mindenre.
Ha előre foglalunk egy weboldalon keresztül (lehet ez akár utazási iroda, az illetékes légitársaság honlapján a repülőjeggyel egybekötött hotel/auto kiválasztásánál felugró reklám, sőt foglalás nélkül is odasétálhatunk egy-egy bérlőállomásra), nyilván kapunk egy körülbelüli árajánlatot, mely kecsegtetően olcsónak tűnhet. Olvassuk át alaposan a nem olyan szembetűnő, lényegtelennek tűnő részeket, hiszen a legapróbb betűtípussal szerkesztett szöveg is felnagyítható.
Nézzük és számoljuk át mit tartalmaz pontosan az árajánlat. Rendre szeretik például “kifelejteni” a reptéri illetéket a foglalt árból, noha a számlánk alján díszelgő szám több mint 20%-kal magasabbra növekedhet sunyiban, mint számítottunk rá. Macerás és hosszadalmas, de érdemes töviről-hegyire átnyálazni az adott cég honlapján található bérlési feltételeket (ez a bérlőállomáson aláírt szerződéskivonat részletes és hosszabb formája), hogy ne érjen bennünket kellemetlen meglepetés.
A következő hely, ahol szemfülesnek kell lennünk az autó átvétele. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az állomásokon salesesek dolgoznak, akik minden apró kis trükköt bevetnek, hogy minél nagyobb összeget húzhassanak le bankkártyánkról. Rafinált szófordulatokkal próbálnak majd rávenni minket, hogy “mindössze 25 Euróért” kössünk extra biztosításokat, melyek kár vagy lopás esetén teljesen mentesítenek minket fizetési kötelezettségünk alól. Ez az ár általában csak az alapbiztosítás és az extra közti különbözetet fedi, nem pedig az extra biztosítás teljes árát – így a végén a biztosításra szánt pénz dupláját fogják bankszámlánkra terhelni. Ja, elfelejtettem volna említeni, hogy ha megadjuk banki adatainkat, akár hónapokkal a bérlés után is hozzáférhetnek bankszámlánkhoz? (És adott esetben szép summát vonhatnak le róla.) Ne – ismétlem – NE írjuk alá a szerződést, mindaddig, amíg annak minden részletét nem értelmeztük és ténylegesen el nem fogadtuk, hiszen onnantól kezdve, hogy az szignónk a papíron díszeleg, sem az ügyfélszolgálat, sem ügyvéd, de még az Atya Úristen sem fog tudni segíteni rajtunk.
Mielőtt elégedetten és kényelmesen hátradőlnénk a volán mögött, tüzetesen vizsgáljuk át az autót kívül-belül. Ugyan a kocsi papírjain kötelességük lenne feltüntetni a már létező sérüléseket, hiányosságokat, valahogyan ezen apróságok dokumentációját előszeretettel mellőzik a bérlőállomásokon. A parkolóházban rosszak a fényviszonyok, és mégis kinek tűnik fel egy apró kis karcolás a sötétben? Meglepő módon nem fogják elfelejteni észlelni őket, mikor visszavisszük az autót, elvégre egy-egy ilyen kis cukiság akár 500-800 Eurós összegbe is kerülhet.
Gyakori, előre nem kalkulált plusz kiadás lehet még az adminisztrációs díj, mely cégenként, sőt országonként különböző. Ezt közlekedési kihágásokért, helyettünk kéretlenül befizetett büntetésekért róhatják ránk. Különösen kellemes, hogy egy 5 dolláros kis parkoló céduláért is 30 dollárt rántanak ki a zsebünkből, adminisztrációs díj indokával.
Rémtörténetek
Tömkelegével hallani sivatagban lerobbant bérautókról, rosszul működő GPS által a tóba vezető sofőrökről (na jó, ehhez azért nem elég egy nem megfelelően frissített térkép), koszosan és büdösen kiadott járművekről, s még sorolhatnám. A déli országokban, szigeteken általában hiányosan, vagy egyáltalán nem beszélik az angolt, néha az ügyfeleknek esélyük sincsen megvétózni a szerződésbe foglalt cikkeket. Aláírnak, vagy nincs autó. Van ellenben dühös feleség, síró gyerekek, stresszbe fulladt nyaralás… aztán meg keserű szájíz a rengeteg nem tervezett kiadás miatt.
Senkit nem kívánok elijeszteni az autóbérléstől. A szolgáltatásra szükség van, hasznos és rengeteg előnyét kiélvezhetjük, ha megfelelően tájékozódunk. Mintha csak saját autót készülnénk vásárolni!
Szerző: Pór(ul járt) Gizi
