Kutatások szerint a hazugság gyorsabban és messzebbre terjed az igazságnál – sőt, a valótlanságokra sokkal több reakció is érkezik a közösségi médiában. Az ESET kiberbiztonsági szakértői összegyűjtötték, hogy miért terjedhetnek olyan gyorsan az álhírek és mi az oka, hogy annyian hisznek ezeknek.
Minden nap hírek áradata versenyez a figyelmünkért: a végtelen mennyiségű és széleskörű információ könnyen túlterhelővé, nyomasztóvá válhat számunkra. Korábban nem látott részletességgel követhetjük például az Ukrajnában zajló háború történéseit, amely nem véletlenül kapta az “első TikTok háború” elnevezést. Az ukrajnai lakosok a TikTok, a Twitter és az Instagram segítségével tudják megmutatni a világnak, hogy min mennek keresztül. Azonban a háborúban részt vevő mindkét félnek hozzáférése van ezekhez a platformokhoz, amelyek így digitális csatatérré válnak, emberek millióit befolyásolva világszerte.
Amiben hiszünk, az nem feltétlenül valós
Napjainkban a félretájékoztatás a társadalmat sújtó egyik legnagyobb probléma. Az MIT 2018-ban publikált kutatása a Twitteren megosztott híreket elemezte, és arra jutott, hogy “a hazugság jelentősen messzebbre, gyorsabban, mélyebben és szélesebb körben terjed, mint az igazság”, még akkor is, ha a botokat eltávolítják, és csak a valódi emberi interakciókat veszik figyelembe. Az eredmények olyannyira feltűnőek, hogy az MIT következtetése szerint a vizsgált bejegyzések esetében “a valótlanságokat 70 százalékkal nagyobb valószínűséggel retweetelték, mint az igazságot”.
A probléma hátterében a kognitív torzítások állhatnak, aminek mindannyian áldozatai vagyunk. Bár ez a mindennapi életünkben hasznos lehet, mert lehetővé teszi számunkra, hogy emlékezzünk a korábban megtanult folyamatokra és felismerjük az ismerős helyzeteket, mégis hajlamossá tehet minket mentális vakfoltokra.
Trollok és botok mutatják az utat
Amikor Larson 2018-ban a téves információk terjesztéséről írt, egy olyan kifejezést használt, amellyel mindannyian megismerkedtünk az utóbbi időben: szuperterjesztők, akárcsak a vírusok esetében. Egy kifejezés, amely megmagyarázza, hogy az internetes trollok “hogyan okoznak pusztítást azzal, hogy szándékosan ellentmondásos és lázító hozzászólásokat tesznek közzé”.
De míg egyesek közülük csak unatkozó, az internet láthatatlanná tévő köpenyét használó egyének, addig mások ezt munkaként végzik, felhergelve a közvéleményt, megzavarva a társadalmi és politikai folyamatokat. Ez volt az egyik következtetése annak a két oxfordi kutatónak is, akik több példát is találtak arra, hogy a kormányok, illetve a magánvállalatok hogyan irányítják a “szervezett kibercsapatokat”.
Szóval akkor hogyan kezeli ezt a közösségi média?
A The New Yorker 2019-ben azt írta, az elmúlt évtizedben a Facebook elutasította azt a nézetet, hogy a közösségi oldal lenne a felelős a tartalom szűréséért, ehelyett a platformot egy üres térként kezelte, ahol az emberek megoszthatják az információkat. Azóta az álhírek nemcsak választási eredményeket befolyásoltak, hanem a való életben is kárt okoztak az embereknek.
A félrevezető tartalmakkal kapcsolatos hozzáállásuk miatt éles bírálatokat kapott a Twitter, a Telegram és a YouTube is. Egyes kormányok nagyobb felelősséget követelnek, sőt, azt fontolgatják, hogy szabályozást vezetnek be ezekre a szolgáltatásokra a tiltott tartalmak vagy a hamis, szélsőséges eszmék terjesztése miatt.
2022 januárjában tényellenőrző weboldalak a világ minden tájáról nyílt levélben fordultak a YouTube-hoz, amelyben felszólították a világ legnagyobb videómegosztó portálját, hogy tegyen határozott lépéseket, elsősorban “kontextusok megadásával és cáfolatok felajánlásával” ahelyett, hogy egyszerűen törölné a videós tartalmakat. A levél kitért arra is, hogy “a visszaeső jogsértőkkel szemben fel kell lépni”, és ezeket az erőfeszítéseket “az angoltól eltérő nyelveken” is alkalmazni kell.
