2021. június 21 , hétfő - Alajos

Halálos akváriumok fogságában

A fotó illusztráció

Csobogó víz, vidám gyermekarcok, bámulatos teremtmények. Lenyűgöző köntösben tetszeleg a Sea World láncolat hatalmas parkjaival Amerikában.

Természetesen nem kell az Egyesült Államokig utaznunk, ha mélyen a pénztárcánkba szeretnénk nyúlni, hogy kegyetlen cirkusznak válhassunk szemtanúivá; a delfin-show Európa-szerte elterjedt trendi szórakozási formává vált. Ott van mindjárt a holland delfinárium Hardewijk városában, szintén másfél órás repülőút választ el a németországi Heide-park-tól, mely Hamburgtól nem messze található – és még sorolhatnám Olaszországot, Spanyolországot, a franciákat…

Ezen létesítmények közös vonása a hatalmas profit, a tudatlan (vagy csak szimplán nemtörődöm) látogatók, és persze a szenvedő alanyok: a természetes vízi élővilágukból kiragadott állatok. Ugyan ki ne emlékezne a Szabadítsátok ki Willyt, vagy a Flipper című családi filmre? A probléma ott kezdődik, hogy a média által hipnotizált néző nem lát a közvetíteni kívánt megható üzenet mögé és a lényeg el sem jut a tudatáig. Hiába izgulnak Willyért és annak nehezen kiharcolt szabadságáért, mialatt magát a filmet is egy, a természetes élőhelyéről kiszakított Orkával forgatták le. Érte vajon ki aggódott, az ő szabadságáért ki harcolt…? (A kérdés költői, hiszen Keiko-ért, a Willy-t „alakító” orkáért is többen küzdöttek, sőt, visszaengedték az óceánba. Halála előtt öt évet tölthetett valódi otthonában.)

A már fentebb is említett SeaWorld okozta az egyik legintelligensebb fajhoz tartozó orka, Tilikum halálát nemrégiben. A szerencsétlen állat 33 évet élt, holott optimális esetben egy orka élettartama 80-90 évre is rúghat. Szabadnak született, nem pedig egy úszómedence fojtogató korlátai közé. Ezek a lények naponta akár 100 kilométert is úsznak a családjukkal – határ a nagy kékség… Esetünkben a medence vaskos falai és az idomárok módszerei, melyek a természetanya minden aspektusával ellentétben állnak. Ételmegvonással veszik rá a vízi emlősöket az olcsó kis trükkök teljesítésére, nem számolva a következményekkel…

A stressz által kiváltott gyomorfekéllyel, abnormális viselkedéssel, emberekkel szembeni agresszióval. Ami nem csoda, ugyanis heti hétszer, egy munkanap minden órájában (tehát napi nyolcszor) kényszerítették a mesterséges vízi színpadra Tilikumot. Ennek a természetellenes életkörülménynek – s nem az orka alaptermészetének – volt köszönhető a három emberi áldozat. Tilikum lerántotta áldozatait a medence aljára és szabályosan vízbe fojtotta őket – a természet mindig megbosszulja önmagát.

A témában film is készült: Blackfish – egy kardszárnyú delfin története; illetve egyre több aktivista mozgalom törekvései találnak támogatásra, többek közt a Sea Shepherd Cove Guardians Cave nonprofit szervezete hívja fel a figyelmet az elfogadhatatlan, rejtett állatkínzásra. A facebookos oldalon rendre követhetjük a japán taidzsi-i delfinmészárlásokat. Brutális részletességgel számolnak be az öbölbe terelt, lemészárolt delfinek sorsráról. Sokkoló, de az emberiségnek szüksége van a hangos ébresztőre… Tilikum végzete talán végre ráébreszti a társadalmat: delfináriumoknak és egyéb állatok kizsákmányolására épülő szórakoztatóiparnak nem adhatunk létjogosultságot.

 

 

Szerző: Mándoki Eszter

 

Facebook hozzászólások