Ma már Magyarországon sem számít ritkaságnak, ha egy nagyobb építőipari beruházás résztvevői nem egy nyelvet beszélnek. Könnyen megeshet, hogy a tervezési munkákat végző építésziroda brit, a kivitelező magyar, a beépített technológia német, az építőmunkásuk java része pedig oroszul beszélő (vagy nem beszélő) ukrán.
A zavarmentes kommunikáció, a nyelvi különbségek áthidalása kulcskérés, de hogyan lehet ezt megoldani? Minden ukrán építőmunkás mellé mégsem lehet tolmácsot állítani, ha ferdére sikerül a fal. A megoldás a digitalizáció.
Magyarországon nem készült még pontos statisztika arról, hogy az építőipari vállalkozások milyen arányban használnak korszerű digitális eszközöket a beruházások munkafolyamatainak összehangolására. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) ezekben a hetekben összesíti az általa készített felmérés* eredményeit. A február 5-én lezárult kérdőíves kutatásban önként és anonim módon részt vevő cégek arról mondhattak véleményt, hogy milyen módszerek, másutt már bevált jó gyakorlatok átvételével, alkalmazásával segítenék a hatékonyság növelését az ágazatban.
Bár az eredményekre még várni kell, a tapasztalatok azt mutatják, hogy ma még csak kevés (és jellemzően nagyméretű) magyar építőipari vállalkozás használja ki a digitalizációban rejlő lehetőségeket. Attól pedig még messze van az ágazat, hogy a fejlett nyugati országok gyakorlatának megfelelően éves nyereségének 10 százalékát informatikai fejlesztésre költse.
A digitalizáció ma már nem luxus, hanem a versenyképesség megőrzésének, javításának legfontosabb eszköze az építőiparban.
