A járvány egyik következménye, hogy a távolról való munkavégzés az üzleti munkamodellben, ha részlegesen is, de velünk marad a járvány megfékezése után is. A hibridmunkavégzésről és irodaterekről beszélgettünk Nagy Jánossal, a BRED Design Line vezető tervezőjével, és Kopasz Fabiola marketing kommunikációs szakemberrel.
(A podcast a cikk alján hallgatható meg!)
-Nagy János: Mi stratégiai tervezők vagyunk, ami azt jelenti, hogy nagyobb kontextusban vizsgáljuk az adott feladatot. Amikor kiderült, hogy a pandémia hosszú távon velünk marad, felmerült a kérdés, hogy mi lesz az irodaterekkel, mi lesz a munkavállalókkal. A vállalatvezetők még ott tartanak, hogy vajon még hány napig maradjanak otthon a munkatársaik. Pedig a fő kérdés az, hogy miért térnének vissza a dolgozók.
-Mitől más egy stratégiai tervező, mint egy belsőépítész?
-NJ: A mi filozófiánk alapja a működőképesség. Miután nagyobb kontextusban vizsgálódunk, tudnunk kell, hogy az adott térben mi történik, milyen cselekmény zajlik majd. A belső tér tervezésének alapja nálunk – igen erőteljesen- az ott cselekvő ember, a működésük, a találkozási pontjaik vizsgálata, mindez ergonómiai szempontok alapján. Miután megjelent a Covid és ez hatással lett a működésre, nagyon oda kellett figyelnünk, meg kellett találnunk, hogy merre van előre.
-Kopasz Fabiola: A dizájnról általában másként gondolkodnak, mint János és a cége. A pandémiával kialakult egy kérdés a munkahely szerepéről, a munkaterek funkcióiról, ami nekünk lehetőség a stratégiai tértervezést, mint koncepciót is bemutatni.
-N.J: Az alapjai ennek a gondolkodásnak a színház. Ha van rá módom és lehetőségem, akkor gyakorló rendezőként is működöm.
Egyszer csak elkezdtem azon a kérdésen gondolkodni, hogy bútor vagy díszlet. Sorra vettem azokat a kompetenciákat, amelyek ahhoz kellenek, hogy színház-szerűen, üzenetet megfogalmazva próbáljuk meg az irodaterekben a vállalat gondolatait megfogalmazni. Én magam megtaláltam ebben a párhuzamot.
Egy projekt kivitelezésébe kezdetben mi csak a legvégén kapcsolódtunk be: a vége felé kaptunk műszaki rajzokat. A mi feladatunk már csak az volt, hogy az elképzeléseket a lehető legjobban valósítsuk meg. Amikor ott álltunk és örültünk annak, hogy milyen szépen megvalósítottuk a tervet, én magam is és a megbízó is látta, hogy nem működik.
Például nagyon rosszul néz ki, ha építünk egy pénztárfülkét, aminek nincs átadó ablaka. De egyáltalán szükség van-e pénztár fülkére? Amikor a tervezés elindul, van egy megbízói és egy belsőépítészeti vízió, ám a kettő nem biztos, hogy működő képesen valósul meg.
-KF: Én még ezt a színház párhuzamot úgy egészíteném ki, hogy dramaturgia zajlik az színházban és az irodában is. Semmi sincs véletlenül a színpadon, ugyanúgy igaz a vállalati terekre. Azok az emberek bizonyos célért, bizonyos funkcióért vannak ott. János az emberből indul ki és abból, amit a térben kell, hogy csináljon. A nehézség nem csak abból adódik, hogy a belsőépítész egy trendet követ, ami művészi, ami korszerű és van egy nagyon erős üzenete dizájn oldalról, ám ott lehet „rés a pajzson”, hogy aki megrendeli a belső tér átalakítását, az nem biztos, hogy funkcionalitásában olyan szinten ismeri, ahogy utána azok az emberek, akik birtokba veszik majd. Például megtervezünk egy parkot, kikövezik, aztán a gyalogosok eldöntik, hogy hol mennek keresztül a parkon. Ők fogják használni, nekik úgy praktikus és kényelmes.
-N.J: A partner együttműködése nélkül ez nem megy. Ha egy vállalatnak már van egy ültetési terve és mi azt látjuk, hogy az sok ponton az ergonómiai alapoknak sem felel meg, a működésről pedig nem lehet a megrendelőt kérdezni. Ők nem lesznek a partnereink.
–A munkavállalóknak van beleszólása egyáltalán, mert vannak speciális igények.
-N.J: Egyes cégvezetők nem vállalják be a munkatársaik igényeit. Persze az ellenkezőjére is van példa. Ezért van, amikor kifejezetten külön napot szentelünk arra, hogy az ülés ergonómiájáról beszélhessünk az irodában dolgozókkal. Hogy többek között végre a mappák elkerüljenek a monitorok alól, vagy a szoftverfejlesztők, ha szinte fekve dolgoznak a széken akkor az még időben kiderüljön számunkra, hogy kiegészíttessük a széket megfelelő támasztással.
-Egyre több az olyan munkahely, ahol nincs saját íróasztal, hanem érkezési sorrendben foglalják el helyeket a dolgozók.
-NJ: Igen, ilyen van és ezek száma nőni fog a jövőben. Ezért feltettük magunknak azt a kérdést, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy a munkavállaló örömmel és biztonságban térjen vissza a munkahelyére. Ebben a kérdésben sokat beszélgetve három területre szűkítettem a tervezési, gondolkodási területet. Az egyik a levegő minősége, a másik a felületek és az új térszervezés. Hogy nem a konkrét helyre tér vissza, ez már az egyik eleme.
-KF: Igazából a hibridirodáról való gondolkodás kétféleképpen szakaszolható. A szakma, a belsőépítészet, a kivitelezők, a HR szakemberek, stb. már előrébb vannak. Főleg külföldi cikkeket lehet arról olvasni, hogy ők miként gondolkodnak a tér újra értelmezéséről, a munka szerepéről. Mi azt hittük, hogy több olyan beszélgetés lesz, ami nem csak az irodatér csökkentésről, vagy az egészség megőrzéséről szól, hanem az új irodakoncepcióról. A vállalati oldal azonban még tüzet olt. Gondolkodik, számol. A következő lesz, hogy miért jönnek vissza az emberek, hogy kell átszervezni a munkafolyamatokat, és egyáltalán miről fog szólni az iroda.
-Mi a BRED Design Line koncepciója a járvány utáni munkavégzésről?
-NJ: Abból kell kiindulni, hogy a munkavállaló szeret otthon (is) dolgozni. Ám a munkáltatóban felmerül a kérdés, hogy rendben, de hogy lesz ebből eredmény, például a fejlesztési területen. Arra kell választ adnunk, hogy milyen legyen az a tér, amibe visszatérne. A mi víziónk szerint például kell egy olyan asztal, amit tudok húzni-vonni magammal, kell egy olyan tér, ahol zöld felületek vannak és a fény visszaadás 90 százalék feletti, mintha sütne a nap, ami jó az elmére.
Abból indulunk ki, hogy a tereket nem adják vissza a munkáltatók, és nem is csökkentik. Mivel lesznek, akik otthonról dolgoznának, több hely marad a bejáróknak. Most van lehetőség arra, hogy térben gondolkodjanak. Nem kell maszkban ülni, mert meglesz a megfelelő távolság.
Például az új tárgyaló koncepciónk szerint gördíthető asztalok alkotják a bővített tárgyalóasztalt. (Munkaneve: ”szöcske”) Az alap tárgyalóasztal akkor is működik, ha nincsenek ott a szöcskék. Ha ott vannak, tudjuk tartani a távolságot.
Azt gondolom, hogy ebben a mi világunkban a tárgyaló és a közösségi tér előbbre van, sőt ez van az első helyen és utána jön a klasszikus irodai munka. Vannak olyan munkaterületek, mint például a könyvelés, amit lehet otthonról csinálni, de a tárgyalásra, az interakciókra, a személyes térre szükség van, mert, ha mondok valamit sokkal jobb élőben látni a reakciót, mint a képernyőn.
-KF: A cégek most vizsgáznak vállalati kultúrából. Lesz egy paradigmaváltás, hogy miért és milyen munkára kell nekem az iroda. A kommunikáció nem csak információcsere. Egy online meetingen, ahol ki kell találni a jövő évi marketingtervet, nagyon nehéz megszólalni. Többek közt az inspiráció, ami a személyességből adódik, nagyon eltűnik.
-NJ: Az a fő kérdés, hogy mi legyen fix, mi legyen mozdítható. Sokat kell arról beszélni, hogy alakítsuk át a tereket. Még nem a lényegről beszélünk, még csak a felszínt kapargatjuk.
-Ez csak elmélet, vagy vannak már megvalósult munkáik is?
-NJ: A mi gyakorlatunkban már jelen van. Nem olyan régen adtunk át egy tárgyalót, ahol közel 30 nm-es növényfal van automata öntözőrendszerrel és automata fénnyel. Nagyon élvezik, nagyon szeretik a dolgozók. Egészen más a tér természethez való kapcsolata, ráadásul nem csak dizájnelem, mert oxigént is termel. Ettől függetlenül maradéktalanul betölti a tárgyaló funkcióját.
A pandémia óta tudjuk, hogy a hibrid munkavégzésé a jövő. A bútorok, fények, eszközök mind a teret hasznosító emberek szolgálatába kell, hogy álljanak, mégpedig jelentősen újra gondolva.
Szerző: M. Kovács Ágnes
