2020. szeptember 19 , szombat - Vilhelmina

Ha már ezt a sorsot kaptam…

Helle Maximilian 23 éves vak fiatalember.

Ő a bizonyság arra, hogy látássérültként is lehet teljes, értelmes életet élni. Maxi 7 hónapra született, ezért  inkubátorba került, és az ott alkalmazott oxigénterápia miatt megsérültek szemretinájának az erei. Sikertelen műtétek után nyilvánvalóvá vált, hogy nem fog látni. Maximilian így semmilyen látásélménnyel, látásemlékkel nem rendelkezik.

Szülei a kezdetektől látó közegben nevelték és arra törekedtek, hogy képes legyen elfogadni a helyzetét és minél önállóbbá tudjon válni. Volt egy nagyon művelt nagymamája, aki sokat mesélt neki, gyakran kirándultak, hajókáztak. Tőle tanult meg 4 éves korára Braille-írással olvasni, és az olvasás azóta is az egyik szenvedélye.

Maxinak kitűnő hallása van, 5 éves kora óta zongorázik, Gulyás Eminél kezdte a tanulást, és bár évekig nem tudott kedves tanáráról, hála az internetnek, pár éve újra rátalált. Azóta is rendszeresen tartják a kapcsolatot.

maxi3

Az általános iskolát a Vakodában (Vakok Általános Iskolája) végezte, ott is folytatta zenei tanulmányait.

„ Nyolc évig volt méltán tisztelt és megbecsült zongoratanárom Magyar Csaba tanár úr, akit, ha mondhatom így, afféle bizalmi barátként is számon tartok és rendkívül hálás vagyok neki azóta is töretlen érdeklődéséért. Sajnos, mióta elballagtam az általános iskolából, nagyon kevésszer volt lehetőségünk találkozni, pedig ő volt az, akinek szinte a legtöbbet köszönhetem zenei fejlődésem terén. Az ő szárnyai alatt nagyon sok zenei versenyen szereztem első díjat.

Ballagásom óta persze ez a fajta lelkesedésem is alábbhagyott, mi több, ki is léptem a klasszikus zene világából, öt éve már csak könnyűzenét játszom. Főképp bárzenét és jazzt.

Jelenleg egy számomra nagyon kedves trió szárnyai alatt nevelkedem, nevelőapám, az EAK Management tulajdonosaként nagyon sok hasznos tanáccsal és kapcsolatrendszerrel lát el, amiért soha sem lehetek eléggé hálás neki. Ő indított el újra azon az úton, amelyre mindig is vágytam.”

A középiskolát Maximilian a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában végezte. Ide Piliscsabáról naponta járt be. A vak gyerekek kb 7-8 évesen kapnak fehér botot, és akkor kezdik megtanítani őket közlekedni. Maxinak számos humoros története van azokról az emberekről, akik, bár segíteni szeretnének, ezt néha nem megfelően teszik. Ezeket a sztorikat rendszeresen megosztja személyes Facebook oldalán, remélve, hogy az emberek megértik a jól segítés fontosságát. Mint mondja, bár nagyon sok hasonszőrű kortársa van, ő soha sem akart túlzottan kilógni a sorból, hiszen soha sem alkotott kiemelkedőt.

2007-ben beleszeretett a görög zenébe, dalokba, később rátalált egy közösségre, ahol a tagok egymás örömére fordítottak dalokat. A szerelem tartós maradt, Maxi jelenleg az ELTE BTK Görög Tanszékének másodéves hallgatója. A tanszék igyekszik mindent elkövetni annak érdekében, hogy az oktatás minél jobban alkalmazkodjon a speciális igényekhez, az oktatók rendkívül segítőkészek és megértők. Jelenleg a szakos könyvtár anyagának digitalizálása folyik, céljuk ugyanis egy teljesen akadálymentes tanmenet elkészítése is.

Életének jelenlegi főszereplője a zene, hivatás szinten foglalkozik hangstúdiózással, keveréssel, utómunkálatok elvégzésével. A zongorázást életcélnak tekinti, zenészként képzeli el a jövőjét. Repertoárjában bárzene, jazz, magyar nóta, operett és pop dalok egész szekciója szerepel. Friss élménye, hogy jam sessiont (örömzene) játszott a Varga Banda (Varga Viktor és zenekara) tagjaival.

A látássérült emberek olvasását a Braille-könyveken túl megkönnyítik a hangoskönyvek, az e-könyvek, ill. a különféle számítógépes és okostelefonos felolvasóprogramok. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének hangoskönyvtára jelenleg is több ezer művet tartalmaz kazettán és cédén.

Maxi is aktívan küzd az esélyegyenlőségért, szeretne segíteni sorstársainak. 2013-ban létrehoztak egy önkéntes hangoskönyvtárat Farkas Kira Könyvtára néven barátaival azoknak az irodalomkedvelő vakoknak, akik nem tudnak egyszerűen könyveket kivenni a könyvtárból, ill. akik főképp a kortárs művek feldolgozására törekszenek. Önkéntes felolvasókkal idáig kb. 100 hangoskönyvet olvastak fel, hiánypótlásként törekedve a kortárs irodalom feldolgozására. A közös munka azóta felbomlott:

„Jelenleg a projekt jogi hátterét szeretném egy picit megalapozni, ill. újra felkelteni az emberek figyelmét annak létezésére, kipásztázni azon lehetőségeket, amelyek egy-egy más, nagyobb szervezettel, de önálló, szabadelvű akarattal rendelkezve működtetett közösködés kezdetét jelenthetik.

Terveim szerint az évből hátralévő majd két és fél hónapot erre a megalapozásra szeretném fektetni, hogy aztán január elején egy teljesen más arculattal és formában induljunk újra.”

Maximilian számára az írás is az önkifejezés egyik eszköze. Műfajilag a líra áll legközelebb hozzá, de írt novellát, újságcikket, könyvismertetőt. Ihletője az élet, a maga sokféleségével, a magány, a bánat, a szerelem: vagy egyszerűen, ami mindehhez kapcsolódik, vagy épp teljesen elrugaszkodik tőle.

(  https://www.facebook.com/helle.maximilian  )

Szerző: Forgács Sára

Facebook hozzászólások