Munkaerőpiaci jelenség, hogy a cégek többsége munkaerőhiánnyal küszködik. Mindez már szemmel látható, mindenhova ki van téve a kirakatba, hogy „munkaerőt keresünk”. A munkavállalók szemszögéből ez jelentheti azt is, hogy nemcsak több munkát, de cserébe megbecsülést is remélhetünk.
A felsőfokú végzettséggel rendelkezők komolyan vakarhatják a fejüket, mikor egy kétkezi munkáért olyan kezdő fizetést ajánlanak, amit gyakorlattal rendelkező, komplex szaktudást birtokló munkavállaló később sem kap meg. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy rendesen meg vagyunk e fizetve munkánkért. A válasz egyszerű: nem.
Több dolgot is figyelembe kell venni ahhoz, hogy béremelést kérjünk. Nézzünk körbe és figyeljük meg saját munkakörünk, szaktudásunk és tapasztalatunk iránt mekkora az érdeklődés a munkaerőpiacon. Mik azok a témák, területek, melyekben jártasok vagyunk, milyen speciális tudással, szaktudással rendelkezünk, amik nagyobb értéket képviselnek bennünk.
Ésszerűen, elfogultság nélkül kell tisztában lennünk munkánk minőségével, gyorsaságával, precizitásával. Ha ebben nem látunk tisztán, nem vesszük észre hibáinkat, akkor felesleges odaállni a főnök elé és pénzt követelni… A reális szemléletmód és az önismeret kifejezetten fontos ezekben a helyzetekben.
Szakértők szerint a bértárgyalás során először teljesítményünkre alapozva vezessük elő érveinket, majd vessük fel a fizetésemelést, mint javaslatot. Józan érvekkel győzzük meg főnökünket, hogy a vállalatnak, csoportnak, cégnek miért előnyős az a munka, amit végzünk, ha azt a pluszt beleadjuk, s miért érdemlünk emiatt több illetményt. Az ilyen kényes és egyben fontos beszélgetések során a higgadtság és az udvariasság legyen a legfőbb erényünk, a jó fellépés pedig már önmagában siker, szokták volt mondani. Azért a tükör előtt hajnali kettő és három között érdemes elpróbálni mondandónkat.
Forrás: femina.hu
