2021. március 16 , kedd - Henrietta

Zenészek home office-ban – „Happy Corona Project”

Fotó: Pixabay

A „Happy Corona Project” előd-zenekara 2019 nyarán alakult azzal a céllal, hogy amerikai standard számokat játsszon. Novotny Tibor ütős a másik alapítóval együtt a „szomorú zene” – ezzel a kifejezéssel illetik a jazz zenészek a komoly zenészeket – felől érkezett, bár mindkettőjüknek sok éves tapasztalatai voltak az úgynevezett „könnyű” zene területén.

A műfaj szeretete hozta össze végül a csapatot, képzett művészek részvételével, de közbeszólt a Covid, így a Happy Corona Project is „home office” módra kényszerült – a jelenlegi nevét is innen kapta. Mivel a közös próbáknak befellegzett, a zenekar felvételeket kezdett készíteni. A most hallható karácsonyi jazz standard nagyon népszerű az Egyesült Államokban – itthon talán kevésbé; keletkezési körülményei a II. világháború végén nem voltak ideálisak. A jelenlegi súlyos világjárvány idején talán egy olyan zenei reménysugár, ami a hallgató szívét megmelengeti.

A szám műsorra tűzését Székely István szaxofonos javasolta, Novotny Tibor vibrafonnal csatlakozott hozzá, de ketten dolgozták ki egy zenei alapra. Elmondásuk szerint igazi karácsonyi örömet éreztek a munka közben.

 

Novotny Tibor:

Hivatásos muzsikus vagyok, a MÁV Szimfonikusok ütő-szólamvezetője. Minden műfajban volt alkalmam közreműködni, akár mint zenekari, kamarazenekari tag, és mint szólista is zenekarral, vagy különböző kamaraegyüttesekkel. A zenélés mellett egész életemben tanítottam – a múlt évben fejeztem be ezt az aktivitásomat. Az együttesben egyik kedvenc hangszeremen – vibrafonon játszom.

Székely István:

Már kisgyerekkorom óta zenélek. Játszottam zongorán, csellón, de aztán jött a mindent elsodró gitár, illetve az intellektuális basszusgitár -pengetem már több mint ötven éve. Ám az elmúlt időszakban egyre erőszakosabban dörömbölt lelkem ajtaján a szaxofon, mindaz, amit e hangszer a hallgatónak és a játékosnak nyújtani tud: szinte az emberi hanggal vetekedő kifejezőkészség és plaszticitás. Ellenállhatatlanul ragadott magával a hangszer és a jazz. Köszönöm tanáraimnak: Vörös Attilának és Tóth Sándornak, hogy segítettek-segítenek a rögös úton – mert soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz.

Minden kedves olvasónknak, nézőnknek és Hallgatónknak Boldog, békés Ünnepeket kívánunk!

 

 

 

Facebook hozzászólások