Nem lett udvari zenész, sztárnak sem érzi magát. Oka van, hogy a 70-es években nem maradt Amerikában. Presser Gábor, az egyik legnagyobb hatású magyar zeneszerző, zongorista.
„A legjobb dolog a világon dalokat írni” – mondja a hangszerekkel és hangrögzítőkel teli dolgozószobájában a hetven éves zenész.
A szülei baromfiárusok voltak, volt hogy ő vitte a vevőknek az árut.
Először négy évesen ült először zongora mögé, az unokanővére kísérte el a zongoratanárhoz.
Általános iskolába a Kertész utcába járt, onnan vették fel a Zeneakadémia gyakorlóiskolájába. Később a Kapás utcai tánciskolába szegődött zongorakísérőnek, és tizenhét éves voltam, mikor bemutatta első szerzeményemet a Verebes István színtársulat. „Állandóan Beatlest hallgattam, dalokat írtam. Egy új világ megismerése vonzott.”
1968 és 1971 között az Omega főzeneszerzője és orgonistája volt, majd „a nagyobb kísérletezés lehetőségét keresve” megalapította a Locomotív GT zenekart az Omegából szintén kivált Laux Józseffel, valamint Frenreisz Károllyal és Barta Tamással. A magyar popélet egyik legnagyobb hatású bandája Somló Tamás – Karácsony János – Solti János – Presser Gábor felállásban nyerte el végső formáját.
Több mint negyven filmhez írt zenét, de emellett balettek, rádiós mesejátékok, szólólemezek és dalszövegek szerzője is.
Párkapcsolatban él Budapesten, a hobbija az olvasás: „Nagy lemaradásban vagyok, tornyosulnak az asztalomon az el nem olvasott könyvek”.
A továbbiakat itt olvashatja!
Forrás: HVG.hu