Célegyenesbe érkezett az Egy, kettő három: november 4-én, pénteken már a bemutató következik az Átrium Film-Színházban. A premier előtt pár nappal két összpróba közti szünetben beszélgettünk az előadás főszereplőjével, a Norrison bankigazgatót játszó Alföldi Róberttel.
– Milyen érzés az elejétől a végéig színpadon lenni?
– Egy szóval: fárasztó. (nevet) Nem tudom még, milyen érzés, egyelőre az életemért küzdök.
– A próbán úgy láttam, mintha lenne egy melankolikus íve a szerepednek, mintha Norrison kiábrándulna a világából.
– Nem kiábrándulásról van szó szerintem. Annak a rendszernek, amit fölépített és működtet, lényegét tekintve ugyanúgy része ő is. Ezzel szembesül a darab során, de ettől még ugyanúgy folytatja majd tovább az üzletet. Igaz, még az irodáját is leadja a megtévesztés kedvéért, de csak időlegesen, amíg nyaralni megy.
– Mintha cinikus távolságtartással szemlélné alkotását.
– Szerintem nem távolságtartás, tűzoltás van. Ahogy mondja, minden csatát meg kell nyerni. Az nem lehet, hogy valami összeomlik, hogy valami nem úgy van, ahogy ő akarja.
– Van ez a két nagy idolja: Napóleon és Móricka…
– Valójában Móricka a nagy idolja, mert Norrison szerint Napóleon is úgy működik, mint Móricka. Ahogy Móricka elképzeli. Norrison eszerint dolgozik, hogy azt, ahogy Móricka elképzeli, ő ténylegesen megvalósítja. Annyi a különbség közte és a többiek között, hogy ő pontosan látja, mit hozott létre. De hiába ő alkotta meg a gépezetét, a gépezet őt is ugyanúgy működteti, mint a többieket.
– Szívtelen Norrison?
– Nem szívtelen, pragmatikus. Nem bírja a sikertelenséget. És mivel tele van pénzzel, ezért minden úgy van, ahogy ő gondolja.
– Mintha lassan távolodna, megcsömörlene ettől a szereptől. Nem törik meg?
– Törés? Nincsen benne törés: Látja, hogy ez borzalmas, embertelen, hazug, hogy minden lényeget kiöl a világból. De azért csinálja és csinálni is fogja.
– Mi hajtja akkor?
– Az, hogy ne bukja el az üzletet. Ilyen végtelenül egyszerű. Ha most lebukik, akkor tönkremegy. Ha nem oldja meg, hogy ebből a taxisofőrből egy óra alatt elfogadható férj legyen, akkor nem lesz meg az az üzlet sem, amire számít. Akkor a gépezet, amit létrehozott, őt is bedarálja.
– Néha úgy tűnik a reagálásaiból, mintha egy nagy gyerek lenne, akit a játék öröme hajt…
– Hogy bármit megcsinálhat bárkivel? Abban van egy játékos öröm. De ezt még nem látom annyira, nincs annyira a kezemben az anyag. Nehéz minderről beszélni, mert a legsérülékenyebb időszakban vagyunk pár nappal a bemutató előtt.
– Sok kép és motívum előkerül Norrisonnal kapcsolatban: gépész, építész, festő. Te hogy látod őt?
– Ül egy rendszer tetején, bármit megcsinálhat és meg is csinál. Mindig kettő lépéssel előrébb van az agya.
– Folyamatosan kedveskedik, mégis, ki nem állhatja, ha neki hízelegnek…
– Ő nem hisz a kedveskedésben. Neki csak az a fontos, hogy az emberei engedelmeskedjenek, és jobban dolgozzanak. Ezért pengeti a beosztottjai emberi húrjait. De neki magának erre nincs szüksége.
– „Ön akár gondolkodhat is” – mondja a titkárnőjének, akinek annyi a dolga, hogy a pontos időt jelezze.
– Kunó kisasszony ugyanúgy előre lát, mint Norrison, ezért mondja ezt neki. A jó beosztottat nem utasítani kell, hanem tudja magától, mi a következő lépés.
– Egy adott pillanatban mintha erkölcsi rendrakásba is kezdene egy házasságtörés kapcsán?
– Zavar támad a gépezetben, amit nem tűr el. Nem emberi szempontokról van szó akkor sem, hanem üzleti érdekekről.
– Mi okozza a legnagyobb nehézséget Norrisonnak?
– Hogy el kell mennie szabadságra, azzal nem igazán tud mit kezdeni. Nem tudja leállítani a benne lévő gépezetet egy percre sem.
– Mennyire érzed magadénak ezt a szerepet?
– Ehhez nekem kívülről kéne látnom magam, amire képtelen vagyok. Én talán nem működtetek egy gépezetet, vagy nem így. Vagy én magam vagyok a gépezet saját magam számára.
Szerző: Bíró Dénes
