2024. március 28 , csütörtök - Hajnalka

Müpamozi – Federico Fellini elvarázsolt világa

Elvarázsolt világ – a szó minden értelmében. Bűvölet ül rajta, néha csodák történnek benne, s közben végtelenül bolondos, hóbortos. És olykor még azt sem könnyű eldönteni, mindebből mit vesz komolyan Federico Fellini. De az már legyen a kritikusok, esztéták és legfőképp a nézők gondja, hogyan is értelmezik ezt a különös világot.

A Müpamozi új sorozata nem kívánja tovább fényesíteni Fellini glóriáját. Ragyog az derekasan e nélkül is. Inkább azokat a részleteket szeretné feltárni, amelyek a rendező/szerző iránti szenvedelmes rajongás közepette valahogy elkallódtak. Más idők jártak akkoriban, s a nagy eszmék és nemes gondolatok könnyen elterelték a figyelmet Fellini nyelvezetének apró finomságairól. Fellini személyes mitológiájában keverednek az álmok, az emlékek és a valóság. Ez eddig rendben is lenne. Vannak azonban életművének olyan rímei, visszatérő elemei, amelyekből ez a furcsa világ építkezik.

 

Bizarr kosztümök, járművek, fenyegető munkagépek. A filmekben rendszeresen felbukkannak a szobrok, az ikonikus épületek, a falfestmények, falfirkák. Egy olyan világ, amely hihetetlenül izgalmas módon építi be hétköznapjaiba az egykor volt Római Birodalom töredékeit. Vagy itt van a keresztény hagyomány. A hagiográfia, a szentek cselekedeteinek megidézése, a csodák, a vallási rítusok – mindez ráadásul keveredik pogány szertartásokkal.

Érdemes közelebbről szemügyre vennünk a filmekben fel-felbukkanó kolosszusokat – gigászi fej, koporsó, hajó, óriásplakát stb. Állandóan visszatér a filmekben a köd, a füst. És mi a helyzet a cirkusszal? A bohócokkal, műlovarnőkkel és elegyes csepűrágókkal? De beszélgethetnénk arról is, hogyan üti le a rendező a magasan szárnyaló, szent eszméket egy-egy profán gesztussal. És itt vannak a karakterek. Ha valaki egynél több Fellini-filmet látott, nyilván feltűnt számára, hogy a hitelesnek tűnő, realisztikus karakterek között rendre felbukkannak karikatúra karakterek.

 

(MÜPA)