2021. április 15 , csütörtök - Tas, Anasztázia

Jól fejlődik a babám?

Minden szülőnek az a legfontosabb, hogy gyermeke egészséges legyen és optimálisan fejlődjön, ami alatt általában a mozgásfejlődést értjük, holott fontos a szociális, kommunikációs és játéktevékenység is. Amennyiben észreveszünk valamilyen eltérést, jobb mielőbb szakemberhez fordulni, hogy minél korábban elkezdődjön a terápia, a fejlesztés. Szőke Melindával, a Dél-Pesti Fejlesztőház vezetőjével, a Pető Intézetet végzett konduktor és gyógypedagógusával beszélgettünk, aki egyébként négy gyermek édesanyja.

– Először a mozgásfejlődést tisztázzuk. 

– Már újszülött korban a normális izomtónusú baba bele tud simulni az anyuka ölébe, sem nem feszíti magát – természetesen nem akkor, amikor sír vagy nyugtalan -, sem nem „folyik ki” az ember kezéből. Két hónapos korában pár másodpercre meg kell tudni emelni a fejét és három hónaposan már mindenképpen tartania is tudja azt. Ha három hónapos korban még nem tudja megtartani, illetve a baba megemelésekor lógatja a fejét, az figyelmeztető jel. Négy, legkésőbb öthónapos korban meg kell tudni a babának fordulni. Hét hónaposan a kúszás következik, ami ha nyolc hónaposan sincs, az már probléma. Tíz – tizenegy hónaposan jön a mászás ideje, de mivel van olyan baba, aki ezt megelőzően feláll, ilyen esetben már nem valószínű, hogy mászni fog, tehát tíz hónapos korra az egyiket meg kell tudni csinálni. Tizenkét – tizenhárom hónapos korra a babának állnia kell tudni, míg tizennyolc hónaposan már önállóan járni.

Egy két éves gyermek már kapaszkodva lépcsőzik, két és fél évesen pedig tud páros lábon ugrani, még ha nem is folyamatosan. Három éves korára a járásnak és a futásnak az úgynevezett babás jellemzői el kell, hogy tűnjenek, azaz nem esik sokat, a kezét nem tartja fent, hasonlít ez a mozgásforma a felnőttéhez. Ha egy három éves még sokat esik, az nem jó jel. Ugyanebben a korban a mászókázásnak, a csúszdázásnak is mennie kell és a hintázás ellen sem jó, ha tiltakozik a baba. Persze van, aki csak egyszerűen nem szereti a hintázást, tehát ha csak ez az egy jel van, akkor az nem feltétlenül érdekes. Egy négy évesnek már tudni kell egy lábon megállni pár másodpercig és kismotorozni, sőt futóbiciklizni is, a biciklizés hat éves korban várható el.

Ezek tehát azok a mozgásfejlődési határok, amelyeknek meg lenniük. Fontos megemlíteni egy ide tartozó másik kérdéskört is, amikor a csecsemőkori reflexek fennmaradnak, az aszimmetrikus tónusos és szimmetrikus tónusos nyaki reflexek, (elfordítom, a gyerek fejét egyik irányba a másik karja bemozdul a másik irányba) kihatnak a figyelemre, a rajzolásra, az íráskészségre.  Viszont jó hír, hogy az úgynevezett szenzoros tornák remekül tudják fejleszteni, helyre hozni ezt a típusú problémát. Két, két és fél éves kor között lehet ezt megvizsgálni, ha egy gyermek rendkívül túlmozgásos vagy éppen túlságosan csöndes és visszahúzódó, akkor ez is állhat a háttérben.

– Probléma esetén mikor forduljon a család orvoshoz?

– A mozgásfejlődésben elvárt képességeknek a fent leírt határidőkre meg kell lenniük. Késésük esetén azonnal forduljunk szakemberhez.

– Nézzük meg életkoronként az elvárandó szociális, kommunikációs és játék készségeket is.

– Az első momentum a szociális mosoly, vagyis amikor a kicsi belenéz a felnőtt szemébe és elmosolyodik, ez három hónaposan jelenik meg. Előtte a mosoly egy grimasz tulajdonképpen. Három – négy hónaposan már valamilyen hangot is kiadnak a babák, ami még nem a gügyögés. Négy hónaposan a sírások között már különbséget lehet tenni. Másképpen sír a csecsemő, ha éhes, ha álmos, vagy ha unatkozik és ezt az anyuka már meg is tudja érteni. Nyolc – tíz hónapos kor körül jelenik meg a csecsemőnél a mutatás, a pá-pá integetés, a kölcsönösség a játékokban pl. kukucskálós játék, a játék ledobálása, mindebben a másikra való odafigyelés a fontos momentum. Ugyanekkor jelenik meg a szeparációs szorongás is, ami miatt a kicsi fél az idegenektől, az nem túl szerencsés, ha mindegy neki, hogy ki foglalkozik vele. Itt figyelhető meg az is, hogy bár nem tud beszélni, de pontosan el tudja mutogatni, amit szeretne. Ránéz a játékra, majd anyukára, megpróbálja felhívni a figyelmet arra, amit szeretne. Egyéves korban pedig a gyermek nem csak arra mutat, amit szeretne, ami érdekli, hanem megjelenik az úgynevezett figyelemfelhívó mutogatás is. pl. a repülőre, vagy a kutyaugatásra. Ismeretlen helyzetben ránéz a gondozójára, hogy hogyan kell az adott helyzetben viselkedni.

Tizennyolc hónapos kor körül jelenik meg a beszéd, szókezdemények formájában, ez már nem a gügyögés, hanem egyértelmű hangsort használ a gyermek adott dologra. Ezeknek a szókezdeményeknek még valószínűleg nincs köze az adott szóhoz, de a baba mindig azt érti az adott hangsoron vagy pl. a „vau” – t használja az összes állatra. Tizennyolc hónapos kora körül kell megjelennie a szimbolikus játéknak, szerepjáték kezdeményeinek is, például megeteti a babát, tankol az autóval, telefonál vagy orvosost játszik, hogy mit utánoz a gyermek attól függ persze, hogy mit lát maga körül. Ebben a korban kontaktusba kerül a többi gyerekkel, nem játszanak együtt, de figyelik egymást. Két éves kor körül pedig egymás mellett játszanak, ugyanazt ugyan, de még mindig nem együtt, a közös játék három éves korban következik. Két és fél – hároméves koruk körül fel kell tudni ismerniük az érzelmeket. Ha a gyermek valakit sírni lát, odamegy és megvigasztalja, el tudja dönteni, hogy ő volt e a hibás ebben, vagy sem.  Változatos a mimika, látszik, hogy szomorú vagy vidám és fel is ismeri a mimikát, összehúzza magát, ha valaki ideges, stb. Két és három éves kor között érteni kell, hogy a másik cselekvésének vagy mondatának van célja, például abból, hogy „fürdés” már bemegy a kicsi a fürdőszobába és nekiáll készülődni, mint ahogy „nyitva maradt az ajtóból” tudja, hogy be kell csukni azt. Két évesen megjelenik az önálló öltözködés, ami majd három éves korra tökéletesedik. Egy-két éves kor között önállóan tud pohárból inni, két és három éves kor között pedig önállóan enni, kanállal, ami három éves korra tökéletesedik. Mindez természetesen nagyban függ attól, hogy mindezt elvárja a szülő, vagy sem, akit kiszolgálnak annál később jelenik meg az önállóság.

– Mikor kell a kicsinek beszélnie?

– A fenti kommunikációs elemek mellett, a gyermeknek másfél éves kor körül kb. ötven szóval kell rendelkezni, ami alatt nem értelmes szót értünk még, hanem szókezdeményeket. Ami lehet egy hangsor, pl. „brr”, vagy „aa” az anyára. A beszéd lányoknál két évesen, fiúknál két és fél évesen várható el. Fontos hozzátenni, azt értjük beszéd alatt, hogy a gyermek megérteti magát, a család és az idegenek is értik, nem feltétlenül azt hogy éppen hány szót tud vagy mennyire választékosak a mondatai.

Amennyiben két és fél évesen még senki nem érti őt meg, sem a család sem idegenek, nem kommunikál kéztartással, gesztikulálással, akkor az aggódásra ad okot. Mindig meg kell nézni a család hátterét is, más várható el ott ahol sok gyerek van, a bölcsiseknél, stb., mint ott ahol anyuka egyedül van a gyerekkel otthon és mondjuk még mondókázni sem szeret.

– A szobatisztaságnak mikor van itt az ideje?

– A szobatisztaságban óriási egyéni különbségek vannak és különbség van a fiúk és a lányok között is. Két éves kor körül el lehet kezdeni próbálkozni, de nagyon fontos,hogy tilos erőltetni, mert annak épp az ellenkezője lehet a következménye. Nem szabad a kicsit pisis pelenkában hagyni, sem semmilyen módszerrel erőltetni, amíg nincs készen erre a gyermek. Sok óvoda elvárja, hogy a bekerüléskor szobatiszta legyen a baba, ami körül-belül akkorra el is várható, de egy-egy éjszakai bepisilés később is előfordulhat, öt-hat éves korig legkésőbb.

– Mikor forduljunk szakemberhez, ha fent említett szociális, kommunikációs és játéktevékenységek kérdéskörben problémát észlelünk?

– Ennél a kérdéskörnél kicsit rugalmasabbak és tól-ig határok, de összefoglalóan elmondható, hogy ha van bármely olyan furcsaság vagy tünet, ami a családot, a szülőket, a gyermeket a mindennapi életvezetésében zavarja. Ha a fent említettek közül három tünet fennáll, ha egy tünet hosszabb ideig fennáll, illetve ha sok külső jelzés érkezik a környezettől, akkor szakemberhez kell fordulni. Átmenetileg, azaz maximum két hónapig előforduló, és egy-egy esetben előforduló furcsa viselkedés (pl. pipiskedve járás, saját tengely körüli forgás) még nem feltétlenül ad okot az aggodalomra, de ha a szülő úgy ítéli, akkor ne legyenek kétségei, vigye el a gyermeket szakemberhez.

– Hova forduljon a szülő, ha úgy látja, segítségre van szükségük?

– Elsősorban a gyermekorvoshoz és a védőnőhöz, akik tudják, hogy hova kell fordulni ha baj van. Mozgásos probléma esetén a kicsikre szakosodott gyógytornászok és a konduktorok segítenek a szociális és játékkészségekben a korai fejlesztéssel foglalkozó központok, intézmények, a gyógypedagógusok és konduktorok. Beszédfejlesztéssel a logopédusok és a gyógypedagógusok foglalkoznak. A gyógypedagógusok el tudják azt is különíteni, hogy csak beszédzavar vagy esetleg más is fennáll a háttérben. A felelős szakemberek biztosan fognak kérni neurológiai vagy ortopédiai orvosi szakvéleményt is, ha a gyermek a fejlesztő munkára nem reagál megfelelően. Érdemes az interneten is megnézni az adott szakembert, hogy mit vállal, mi a végzettsége, van e nyilvános önéletrajza, publikál e az adott kérdéskörben, van e nyilvánosan vállalt véleménye. Gyakran előfordul sajnos, hogy különböző szakemberek különböző szakvéleményt adnak. Arra bíztatom a szülőket, hogy válasszanak ki egy olyan szakembert, akiben megbíznak és tartsanak ki mellette.

– És itt van a gyermekcipő kérdése.

– A gyerekek kis felületen nagy súlyt cipelnek, nincs kialakult lábboltozat, így én három éves korig az enyhén befelé dőlő bokát nem tartom kórosnak és nem feltétlenül javaslom a szupinált cipők használatát. A talp legyen teljesen sima, egyenes. Nem szükséges szupinált és indokolatlanul nem kell a harántemelős cipő. A talpa legyen puha, azaz teljesen össze lehessen hajtani a cipőt. Illetve a lábbeli tartsa a bokát, leginkább a fűzős megoldás alkalmas erre. A legtöbbet pedig azzal teszünk jót, ha a gyermek, amikor csak lehet mezítláb van, vagy pedig csúszásgátló zokniban. A lehető legváltozatosabb talajon való mezítlábas járkálás remekül erősíti az talp izmait és az ínakat. A benti cipő is teljesen fölösleges. Ha teljesen sima talpú a cipő és nincsen elhasználódva, akkor felveheti a használtat is, erről ugyan megoszlanak a vélemények. Ha szükséges szupinált cipő azt az ortopédorvos, a konduktor vagy a gyógytornász mondja meg, ne a szülő. Ha a szülő azt látja, hogy valami nem stimmel a gyermek lábával, akkor vigye el szakemberhez. Nagyon jó játékos feladatok vannak a talp izmainak erősítésére, amiben gyógytornász tud segíteni.

– Végül egy közkedvelt vita témáról mi a véleménye? Engedjük a TV és a számítástechnikai eszközök használatát?

– Megválogatva a műsort, annak az idejét, korlátait, nem okoz problémát, még hasznos tud lenni a józanész határain belül.

 

Szerző: Ignácz Tímea

Facebook hozzászólások