Azok a rákbetegek, akik kapcsolatba lépnek sorstársaikkal, nagyobb eséllyel gyógyulnak fel, és 68 százalékra csökken az 5 éven belüli halálozási arány is, míg elszigeteltségben élő társaik esetében ez az arány 69,5 százalékos.
Noha ez csupán alig 2 százalékos különbség, a valóságban azt jelenti, hogy 5000 páciensből 100-l több marad életben. A különbség oka a szakemberek szerint abban rejlik, hogy a másokkal való interakció során csökken a stressz, így az adrenalin nem halmozódik fel a szervezetben. Nem csak a sorstársakkal érdemes azonban kapcsolatot tartani, hanem a család és a barátok támogatása is hasonló erőt ad.
A kutatás során 4691 rákbeteg páciens adatait vizsgálták, amelyeket 2000 és 2009 között gyűjtöttek az Oxford és a National Human Genome Research Institute munkatársai. A résztvevők mindannyian kemoterápiás kezelésen mentek keresztül, átlagéletkoruk pedig 59,8 körül alakult. Bebizonyosodott, hogy azok a páciensek, akik a kemoterápiát követően is kapcsolatban maradtak sorstársaikkal, öt éven belül nagyobb arányban voltak még életben.
Az anyag a Network Science című szaklap friss számában került publikálásra.
Forrás: Medipress
