2019. június 19 , szerda - Gyárfás

Itt és most…flow

Tudom, hogy kissé amolyan hurrá optimista vagy geil dumának tűnik, de úgy döntöttem, kipróbálok valamit. Végül is egy próbát megér. Szóval megpróbálom a napjaimat úgy szemlélni, hogy mit adott az aznap. Melyek voltak a nap ajándékai.

Tegnap például, életem harmadik jógaóráján, ki tudtam magam nyomni hídba, ami utoljára vagy tizenöt éve sikerült utoljára. Egészen elképesztő sikerélmény volt. Büszke voltam magamra. És letojom, hogy ez ciki e vagy sem, de 36 évesen, nulla sport múlttal, ennek igenis lehet örülni, nem?

Ma pedig tanultam egy gyönyörű dalt. A lányommal Ringató foglalkozásokra járunk, ami éneklős, mozgásos, rigmusos, hangszeres foglalkozás a legkisebbeknek és persze én imádom, mert társaság a lányomnak, társaság nekem, lehet énekelni, a lányom csodaszépségeket tanul, és valahogy mindig olyan mintha egy kis varázslat lenne az egész. Szóval ma egy gyönyörű, kalotaszegi népdalt tanultunk és hát ezt dúdolom azóta is. Micsoda szépség.. „őszi szél fúj a hegyekről” a címe és a középső versszaka : „Nem megyek én innen messze, Fészket rakok, mint a fecske. Megbélelem két karommal, Megtapasztom csókjaimmal.” Hát, nem gyönyörű? Az embernek eszébe jut sok-sok emlék.. Nah, annak is van már vagy 15 éve.

No, meg a lányom belebújt a cipőmbe. Hát őrület. Ez az a poén, ez az a kép amelyet egy kisgyermekes film ki nem hagyna: az anya cipőjében császkálás. Nincs 20 hónapos ez lány. Érted? 20 hónapja bújt ki a hasamból és már a cipőmben flangál, csípőt riszálva, dúdolva. Megáll az eszem! Mekkora ajándék.

De ajándék lehet bármi, egy kedves szó, egy üzenet, vagy egy csevegés egy boltban. Ez utóbbit kifejezetten szeretem, és ahogy így végiggondolom a napomat, eszembe is jutott még egy ajándék. Szóval, szeretek csevegni az emberekkel, meg amúgy is szeretem őket és kész. És időnként, csak hogy űzzem az unalmat, vagy töltsem az időt bemegyek nézelődni egy nagy bevásárló komplexumba. Vásárolni a GYED-ből nem annyira lehet, de élményhez jutni annál inkább. A parfüméria nem feltétlen az én világom, de nagyon régóta keresek egy illatot, illetve keresem AZ illatot, az illatomat, nem is tudom.. Szóval bemegyek és kérdem az eladótól, aki egy ragyogó kék szemű, 50-es nő, hogy melyik az a parfüm, amire a tiszta virágillata jellemző. Korábban láttam valamelyik márkánál, de én 15 ezreket nem adok ki sok mindenért, parfümért meg tuti, de álmodozni, meg szaglászni ingyen van. Ebben ugyan nem tudott segíteni, mert egy 39 ezres (??!) parfümnél leragadtunk – ami kétségtelenül isteni volt –DE abban, hogy mi volt az az illat, amit én, hát ha már a 15 év annyiszor szóba került, szóval, amit én kétszer 15 éve keresek, azt tudta!! Én kiskoromban ajándékba kaptam egyet, Ő pedig a fia születésekor ajándékozta a nőgyógyászának.

Végül megfejtettük!!!   30 éve keresem azt a tiszta gyöngyvirág illatot és se a neten, se parfümériában, se égen se földön, nem tudta senki, csak ez a szép szemű hölgy…Óriási.

Na? Na mit mondtam. Egyetlen nap és mennyi öröm. Pedig tényleg nem vagyok egy optimista típus, de keresem, állandóan keresem a flow élményeket, az áramlást, a hogyan legyek az ittésmostban érzést. Lehet, hogy így sikerül? Még nem tudom.. most az lesz a következő projektem, hogy felleljek még egy üvegcse csodát, ami maga a lehetetlenség, mert 1956-os alkotás, és sajnos abban a formában már rég nem készül, ééés lehet, hogy szervezek egy kórust is, mert annyira szeretek énekelni. Végül is egy próbát megér!!!

 

 


  “Sok éve már, hogy egy neves és általam nagyon kedvelt idős, cigányembernél voltunk vendégségben. Az illető költő és akkoriban az OCÖ-ben dolgozott. Valami pályázati vagy egyéb pénzt várt, állandóan a pénzügyeseket kérdezgette miatta. Ott jártunkkor is épp jött be egy kolléganője. Mondja neki: menj már fel a pénzügyre, kérdezd meg a pénzt. Mondja a hölgy: de hát nemrég kérdeztük. Nem baj, menj fel, kérdezd meg. Nemsoká visszajött a hölgy, mondja, hogy még mindig nincs pénz… József ránk néz: Végül is egy próbát megért…. No, ez azóta szállóige mifelénk.”


 

 

Timinka

 

Facebook hozzászólások