A halál, az elmúlás és a gyász életünk szerves részét képezik, mégis az egyik legnehezebb feladat megbirkózni velük. A hozzánk közel állók, családtagok elvesztése a legnagyobb és legmélyebb sebet képesek ejteni az ember lelkében, és fontos, hogy ezek a sebek egy idő után begyógyuljanak.
A gyász mindenkinél másmilyen formában ölt alakot. Az életút során fellépő nagy változások (pl. válás, elkerülés a szülői háztól, költözés, külföldi munkavállalás, iskola vagy munkahelyváltás, fontos kapcsolatok megszakadása, tevékenységek megszűnése, munkanélküliség, nyugdíjazás) szintén súlyos veszteségélménnyé válhatnak, és ezeket hónapokig elhúzódó lelki változások kísérhetik – írja a webbeteg.hu. Önmagában a feldolgozás folyamata különböző erősségű hullámokban történik, amit az adott körülmények, ingerek, szaval és emlékek válthatnak ki.
A legmegrázóbb mégis a váratlan halál híre és a gyermek elvesztése. Ezeknek az eseteknek az elmúlása, feldolgozása, a gyászmunka folyamatos megélése komoly lelki kihívások elé állítják az embert. A lelki felindultság és annak fájdalma pedig plusz teherként jön az ember érzelmi állapotára, ami komoly lelki problémákká változhat, ami akár külső segítséget is igényelhet a későbbeikben hosszútávon.
