2024. március 29 , péntek - Gedeon

Backpeckerek

A világgá menéshez nem szükséges más, csak egy nagy hátizsák.

Meg persze némi előkészület, olvasottság, fórumozás, adott esetben útlevél és védőoltások. A lényeg, hogy a gurulós bőröndöt, mindenféle kényelmi szolgáltatásokat, azaz az átlagos és százszor próbált turistaszokásokat felejtsük is el. A backpeckerek – avagy hátizsákos, antikonformista kalandorok -, minimalizálják a magukkal vitt ruhák mennyiségét, kipuhatolják az olcsó ajánlatokat, hostelekben szállnak meg, vagy alkalmanként kiadó kanapékon éjszakáznak és a meleg víz hiánya sem  éri őket hideg zuhanyként… Hiszen ott vannak a tiszta hegyi patakok, vagy például az Indonéziában mindenhová kihelyezett tisztálkodásra alkalmas vödrök.

A backpacking lehet egyetemista hobbi és lehet szenvedéllyé vált életforma. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, bőrönddel lehetetlen olcsón, mobilisan, könnyedén utazgatni. Ott vannak a feladási díjak, meg persze a túlsúlyért fizetett csillagászati összegek, nem beszélve arról, hogy nehezebb terepen beletörik a kerekünk a kisebb bukkanókba, gödrökbe, míg a hátizsák egyszerűen részünkké válik. Nem akadályoz, nem hátráltat, csak backup-ol. Ez az utazási forma talán több lelki, mint anyagi felkészülést igényel. Ha ezt választjuk, jó, ha előre megeddzük magunkat mentálisan. Nem minden kultúrában fogjuk otthonosan érezni magunkat eleinte, lesz, ahol megpróbálnak majd átverni, pénzzel lehúzni minket, lesznek, akik megbámulnak majd és tényleg előfordulhat, hogy napokig nem tudunk meleg vízben fürdeni.  Akik már megjárták az utat azt mondják, az ember közelebb kerül valódi önmagához, mint egy terápián – hiszen valahol ez is az.

Egyik népszerűvé vált példánk-, aki valljuk be engem is megihletett és meghozta a kedvem az efféle utazáshoz – Vigh Bori, a backpacker.hu szerzője. Bori azért hozta létre a blogját, hogy megossza tapasztalatait és, hogy bebizonyítsa; szinte mindenki képes arra, amire ő, ha igazán akarja. Több bejegyzésében osztja meg velünk érdekes, Európán kívüli tapasztalatait. Akármilyen gyakorlott vándor legyen az ember, Ázsiában még neki is meghökkentő volt a félreesőbb helyeken jellemző, környezetükre –és állatvilágra való figyelmetlenség (az utcák jóval koszosabbak, mint errefelé, a kutyákat és más haszonállatokat nagyon rossz körülmények közt tartják), valamint a helyiek fürkésző tekintete. Még is azt mondja, megéri, így tanulhat meg elengedni, túllépni, felülemelkedni, s nem utolsó sorban csodás tájakat, idegen kultúrákat ismerhet meg. Backpackerkedés nélkül talán nem is jutott volna tovább Európánál… Skype-konzultáció lehetséges, ha személyre szóló tanácsot szeretnénk kérni egy tapasztalt, sokat megélt utazótól!

 

Szerző: Mándoki Eszter