Az ökoház a környezettel való teljes összhangra törekszik, a korlátozott természeti erőforrásokat takarékosan használja, a természet körfolyamataihoz illeszkedik, környezeti hatásai oly csekélyek, hogy az nem jelent maradandó károkozást, csak annyit, amennyit egy élőlény okoz azzal, hogy táplálkozik és ürít, él és elpusztul.
Ma az energia áll a figyelem középpontjában, mivel a fosszilis készletek fogynak, és a CO2-emissziót a klímaváltozás miatt csökkentenünk kell. Az energiakérdés mellett ma már stratégiai eszköz az ivóvíz is. A felhőszakadások vizét nagy ciszternákban kellene felfognunk és betároznunk ínséges időkre. Az esővízzel a vízfogyasztás 1/3-át kiválthatjuk. A szürkevíz-visszaforgatással a megtakarítás 50 % fölé emelkedhet. Saját kút esetén az önellátás 100 %-ossá válhat. A megtisztított szennyvizet pedig öntözésre vagy talajvíz-pótlásra fordíthatjuk. Nem utolsó szempont, hogy a növényi tisztítók nyáron képesek a megtisztított szennyvíz akár 100 %-át is elpárologtatni. Ez aktív klímavédelmet jelent.
Az ivóvíz után a harmadik stratégiai eszköz a termőföld lesz. A termőtalaj pusztulása a sivatagosodással párhuzamosan világszerte rohamos ütemben nő. Létfontosságú a folyamat megállítása és a termőtalaj védelme, valamint a humuszképződés elősegítése. Ezt a célt szolgálja a komposztálás és a komposztáló toalett. Óriási pazarlás a háztartási szerves hulladékot ivóvízzel szennyvízzé hígítani, vagy lerakóra vitetni. A természetes körforgásnak megfelelően helye a komposztban van, ahonnan a talajba kerül.
1. kép (forrás: pinterest.com)
Mindezen hatások meghatározására be kell vezetnünk egy új módszert, az életciklus- vizsgálatot. Ebből megtudhatjuk, hogy egy épület születésétől a haláláig, azaz a megépítésétől a teljes élettartamán keresztül az elbontásáig mennyi energiát használ fel, milyen környezeti hatásokat produkál. A hagyományos házaknál még fontosabb e vizsgálat, mert megtudhatjuk belőle, hogy egy rosszul hőszigetelt épület megépítésének költségeit többször kifizetjük az alatt az idő alatt, míg az épület áll és működik, azaz mintegy 80-100 év alatt.
Példaként gondoljuk végig környezetbarát épület-e a vályogház? A vályogépítésről sokakban él az a kép, hogy a természetbe illeszkedő, azzal harmóniában lévő építési mód. Ez teljesen igaz az anyaghasználatra, hiszen kevés energiával előállítható, használat után a természetbe visszasimuló anyag. Igaz a nyári időszakra is, amikor a falak nagy hőtároló tömege miatt gépi klimatizálás nélkül tudja a belső tér hőmérsékletét alacsonyan tartani. A tradicionális technikák alkalmazása esetén viszont nem igaz a téli állapotra, hiszen az általános vélekedéssel szemben a vályog nem jó hőszigetelő, és az építés alatt megtakarítható energia sokszorosát kell szigeteletlen vályogfalú épületek fűtésére fordítani. (Egy 54 cm vastag vályogfalnak 1-1 cm vakolattal a hőátbocsájtási tényezője U=1,278 (W/m2K). Ha csak vályoggal szeretnénk elérni a passzívház követelmény U=0,15 (W/m2K) értéket, akkor minimum 5,9 m-es vályogfalra lenne szükségünk!!!)
2. kép (forrás: youtube.com)
Sok kísérleti módszer (kumulatív energiaigény, Fenntartható Folyamat Index, CML módszer, ECO-indicator) tapasztalatai alapján készült el az életciklus-elemzés (LCA) szabványosított módszere (ISO 14040 1997/2006) amely bármely termék/technológia elemzését lehetővé teszi.
Hazai kutatásokban az élettartam alatti környezeti terhelés vizsgálatához az OTKA T/F 046265 kutatás keretében dolgozott ki Medgyasszay Péter Excel programra fejlesztett számítási algoritmust. A számítási algoritmus a BauBioDataBank módszerét vette alapul, de alapvetően a CML elemzés indikátorait, az ecoinvent adatbázis indikátorértékeit használta. Érdekessége, hogy a szerkezetekre vonatkozó eredményeket nagyon szemléletes módszerrel ábrázolja, bemutatva a gyártási-bontási és a használati életfázis hatásait. (3. kép)
3.kép Indikátorok eloszlása ás besorolása (Medgyasszay Péter)
Használt indikátorok: 1. Kumulatív energiaigény, nem megújuló (PEI, n.r.); 2. Klímaváltozás (GWP); 3. Savasodás (AP); 4. Sztratoszferikus ózonréteg károsodása (ODP); 5. Fotokémiai oxidáció-nyári szmog(POCP); 6. Eutrofizáció (EP); 7. Humántoxicitás (HTP); 8. Ökotoxicitás (ETP)
Ezen indikátorok alapján láthatjuk 9 különböző falszerkezetek összehasonlítását a 4.képen. A kék terület a gyártási, ill. bontási, a zöld vonal a használati, a piros a teljes életfázisra számított hatásokat ábrázolja.
A vizsgált szerkezetek: FaKF – favázas könnyűszerkezetes fal; FemKF – fémvázas könnyűszerkezetű fal; Pb30F – 30 cm vastag pórusbeton fal; Vk38F – 38 cm-es vázkerámia fal; HS38 – 38 cm-es fokozott hőszigetelésű vázkerámia fal; B30+8F – B30-as falazat 8 cm külső oldali kőzetgyapot hőszigeteléssel; B30+22F – B30-as falazat 22 cm külső oldali kőzetgyapot hőszigeteléssel; V35F – favázas, vályog tapasztású, szalmabála hőszigetelésű fal; PSBF – polisztirol zsaluzatba öntött beton fal
4.kép Élettartam alatti környezeti terhelés (Medgyasszay Péter)
Ezen az ábrán az adott falszerkezeti rétegrend környezeti terhelése látható. Minél több a zöld terület nagysága, annál kevésbé terheli az ökoszisztémát. Rengeteg rétegrend variációt lehetne még ábrázolni, de itt is jól látható, hogy a hőszigetelés fokozásával a használati környezeti terhelés jelentősen csökken (B30+8F, B30+22F), melynek hatására az összes környezeti terhelés is jelentősen csökken.
Az épülettervezés folyamatában az anyag és energiatakarékos épületek megjelenésével új tudományterületek jelentek meg. Az esztétikai, statikai, épületszerkezettani, hőtechnikai, páratechnikai, akusztikai, tűzvédelmi igények mellett megjelent az építésökológia és az építésbiológia szempontja, tervezési igénye. Ezen tudományterületek egyre nagyobb szerepet kapnak a hétköznapi építészeti tervezésben – ahogy az anyag és energiatakarékos épületek tervezése is általános követelménnyé válik.
forrás: Medgyasszay Péter: Anyagok, szerkezetek élettartamra vetített vizsgálata, Ertsey Attila: Autonóm ház
Szerkesztette: Aufmuth Gábor
