Hazánkban az építkezések jelentős része az adottságokból indul ki: a szülői ház tetőterének beépítése, illetve még egy szint ráépítése vagy a ház bővítése horizontálisan, ha megengedi a telek mérete, esetleg a zártkerti hétvégi ház átépítése a gyakori megoldás.
Ezek az esetek mind egyediek, általában az anyagi lehetőségek szűkössége az oka a „kényszermegoldásoknak”.
Mi kedvezőbb esetet vizsgálunk, amikor a családi házat tervezőknek nagyobb a mozgásterük.
Javaslom, hogy egy közös „álmodozással” kezdjék körvonalazni a jövőt azok a személyek, akik abban részt fognak venni. Ebben a szakaszban nem ajánlom „jó szándékú” barátok, rokonok, szomszédok tanácsát meghallgatni, akik realitásnak nevezett kishitűségükkel általában csak belerondítanak a terveinkbe, mert ez nem az ő álmuk és később úgy is elmondják a véleményüket.
Itt annak kell kiderülni, hogy melyek az egyének szempontjai és prioritásai, majd ezeket közös céllá kell gyúrni, közös prioritásokkal. Ez sokkal nehezebb folyamat, mint amilyennek először gondolnánk. Mindenkinek saját magával kell kezdeni: mi a jelenlegi helyzetem, mik a céljaim a jövőben, milyen lehetőségeim vannak ennek elérésére, hogyan szeretnék élni, stb.
Mindezeket végig gondolva kialakul a saját idealizált képem a jövőről. Például egy szép, nyugodt, városközeli lakóparkban lakunk, ahol csend van, zavartalanul dolgozhatok a kertben, ritkán kell a városba bejárni, a gyerekek biztonságban játszhatnak, biciklizhetnek az utcán is. Ezeket a szempontokat fontossági sorrendbe kell tenni, végül eldönteni, melyek a számomra nélkülözhetetlenek, amelyek az álom lényegéhez tartoznak. Ezt mindenkinek meg kell tenni.
A legnehezebb lépés az egyéni álmokat közös álommá összefésülni, az egyéni prioritásokat figyelembe venni, hogy a lehető legkevésbé sérüljenek, és senki se érezze úgy, neki kellett a legtöbb kompromisszumot meghoznia.
Ebben a fázisban a legtöbb tulajdonsága eldől a „mi telkünknek”:
– hol legyen: a városban, a város környékén, falun esetleg tanyán (milyen közösségi létesítmények közelsége a fontos, óvoda, iskola, háziorvos, bevásárlás, stb.)
– milyenek legyenek a közlekedési lehetőségek (autóbusz, vonat közelsége, milyen gyorsan lehet elérni a belvárost)
– panoráma szükséges-e mindenképpen (dombos, hegyvidéki terület)
– mekkora mérete legyen, egyrészt a ház méretének függvényében, másrészt a kert hasznosítása szempontjából (csak díszkert hintaággyal, grillezővel, lesz-e veteményes, gyümölcsfák, gyerekeknek homokozó, játékszerek, közös játékhoz füves rész, tervezünk-e medencét, kerti tavat, stb.)
– esetleg ikerházban gondolkodunk, rokonokkal, barátokkal
– szomszédság, nem csak, mint emberi kapcsolat, hanem mint környezeti feltétel (vannak-e zajos tevékenységű ill. büdös üzemek vagy „sufni tuningok” a közelben)
Ha megvan a közös cél, a tulajdonságokat sorba rendeztük és megvan az a néhány közös szempont, amit mindannyian a legfontosabbnak tartunk, amiről nem vagyunk hajlandók lemondani, akkor indulhat a keresés.
Rengeteg hirdetést kell végig böngésznünk, sok ingatlanközvetítővel kell tárgyalnunk, amíg néhány olyan telket találunk, melyek megfelelnek szempontrendszerünknek. Általában, ami minél több szempontnak megfelel, az annál drágább.
Ha anyagi lehetőségeink korlátozottak, nehéz döntést kell hoznunk. Amennyi pénzt eredetileg a telekvásárlásra szántunk, azon nem tudjuk megvenni az ideális telket, esetleg a lényeges szempontjainkból is engednünk kellene. Ha megvesszük az ideális telket, akkor nem marad elegendő pénzünk a tervezett méretű ház felépítésére. Ezt a döntést minden lényeges körülmény mérlegelésével – milyen mértékű hitelt vagyunk hajlandók, illetve tudunk felvenni, mennyi ideig tudunk még várni a megvalósítással, várható-e a közeli jövőben nagyobb bevétel, stb. – a családnak közösen kell meghoznia.
Az én véleményem az, hogy ha van rá lehetőség a pár éves közeljövőben a különbséget megkeresni vagy megszerezni, akkor az ideális telket választanám, mert a házat tudjuk bővíteni, de egy szép ház alatt a telek nem cserélhető. Én nem adnám fel az álmaimat az első akadálynál. Nem utolsó sorban egy nívósabb környezetben a beruházásunk értéke magasabb, mint a bekerülési érték és fordítva: „kevésbé jó” helyen veszít az épület is az értékéből már az elkészülés pillanatában.
A szerződés aláírása előtt még meg kell vizsgálnunk néhány praktikus szempontot:
– nézzük át a tulajdoni lapot, rendezettek-e a tulajdonviszonyok, van-e szolgalmi jog bejegyezve
– a tájolás megfelelő-e (építésszel konzultálni kell)
– a csapadékvíz elvezetés nem okoz-e gondot (építésszel konzultálni kell)
– a telek mérete, alakja megfelelő-e (építésszel konzultálni kell)
– a közmű bekötések megtörténtek-e (kell-e közműhozzájárulást fizetni)
– a talajvíz hol található
– mi volt régen a telek helyén (pl. feltöltötték-e, bányaveszély van-e)
– szükség esetén kút fúrása megengedett-e
– stb.
Végül az építész tervezőnknek a helyi építésügyi jogszabályok megismerése után rá kell bólintania, hogy az az épület, amely a tervezési programban körvonalazódott, az aktuális telken megvalósulhat.
Nem egyszerű ezen a folyamaton átküzdeni magunkat, de őszintén ajánlom, hogy tegyük meg, mert rengeteg mérgelődést, családi veszekedést előzhetünk meg a gondos, közös telekválasztással.
Szerző: Aufmuth Gábor
