2024. március 28 , csütörtök - Hajnalka

Így látják ők!

A napokban a közmédia egyik ifjúsági műsorában adtak egy rövid riportot a taktilis jelzésekkel kapcsolatban.

Ebben elhangzott az a nagyon is ferdített tény, miszerint a taktilis jelzések elhelyezése közvetlenül a kereszteződések, ill. a peron előtt szükséges, ill. hogy a sávok biztonságosan elvezetik a vakot a kijelölt pontig.
Ehhez képest nem egy olyan esettel találkozom, mikor a sáv közvetlenül a falba vagy a kereszteződés előtt kihelyezett cölöpökbe vezet, rosszabb esetben egy-egy virágágyásba, szökőkútba, még rosszabb esetben pedig sokszor csak egy-két centis csíkot hagynak neki, ami aztán a járda közepén gyakorlatilag belefut a semmibe.

A riportban megkérdezett látássérült delikvens elmondta azt is, hogy szerinte a legbiztosabb, ha az utcai segítő egyszerűen belekarol a látássérültbe, vagy szimplán megfogja a kezét és elvezeti a járda szélére vagy megmutatja neki a taktilis sávot.

Oké, hogy okítani kell az ifjúságot, de így?
Költői kérdés továbbá, hogy egy-egy ilyen riport előtt történik-e egyeztetés az elviekben pont a hasonló esetekre szakosodott érdekvédelmi szervezetekkel, ill. készül-e hivatalos állásfoglalás az ügyben?
Milyen szisztéma alapján választják ki a riportban megszólaló látássérültet, és mi a garancia az illető személy megfelelő jártasságára a témában?

( A cikk írója látássérült. )

Szerző: Helle Maximilian