Egy ismert politikai kommentátor egyszerűen „kedves utópiának” minősítette a feminista mozgalom lassan másfél évszázados követelését: a röviden „az egyenlő munkért egyenlő bért” híres alapelvét.
Noha a francia feminizmus talán a legrégebb múltra visszatekintő nőjogi mozgalom és sokáig az amerikai feminizmus mellett a legtekintélyesebbnek számított, a francia társadalom máig jóval patriarchálisabb, mint az angolszász, a nyugat-európai (nem is beszélve a skandinávról…) társadalmak többsége.
Ráadásul a politikát követő olvasóink jól tudják, hogy Franciaország egyre retrográdabb és reakciósabb hely – lényegében minden szempontból. De még most is kiverte a biztosítékot pár hete az eset, amikor egy ismert politikai kommentátor egyszerűen „kedves utópiának” minősítette a feminista mozgalom lassan másfél évszázados követelését: a röviden „az egyenlő munkért egyenlő bért” híres alapelvét.
Hát igen, így állnak a dolgok Franciaországban. Míg Németországban éppen most készülnek törvényt hozni a nőket a bérek területén hátrányos helyzetbe hozó diszkriminatív cégek ellen, addig Franciaországban egy igen neves ember, Christophe Barbier (a „helyi Török Gábor” – legalábbis ő is annyira szimpatikus) simán megengedhet magának ilyesmit.
Barbier egyébként a liberális hetilap, a L’Express volt főszerkesztője, ma is állandó publicistája, lényegében a leginkább foglalkoztatott politikai kommentátor, állandó rovata van az egyik hírcsatornán, de amúgy is alig telik el nap, hogy valamelyik TV-csatornán ne szerepelne. Jellemző egyébként a mai Franciaországra, hogy esetünk a köztévé egyik csatornájának (France 5) népszerű politikai vitaműsorában történt, ahol a többi szereplőből és a műsorvezetőből (aki egyébként egy hölgy volt) semmiféle különösebb reakciót nem váltott ki, hogy Barbier „kedves utópiának” nevezte a nők és a férfiak közti egyenlő bérezés követelését.
Az is jellemző persze, hogy a kontextus a radikális baloldal jelöltje, Jean-Luc Mélenchon, programjának szorgalmas ekézése volt, miszerint az „irreaális”, „megvalósíthatatlan” ésatöbbi. Mélenchon ugyanis – persze többek között – azt javasolja, hogy ha valóban kötelezővé tennék, hogy a férfiak és a nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak, akkor nem lenne utópisztikus az egységes 60 éves nyugdíjkorhatár sem. Hogyan lenne lehetséges mindez? Úgy, hogy csak ez az intézkedés (azaz az egyenlő bér) mintegy két százalékkal növelné meg, a növekvő adó- és járalékbevételek miatt, az állam bevételeit, amelyből éppen a nyugdíjrendszert is finanszírozzák.
Barbier szerint azonban, a nők fizetésének egyenlővé tétele ugyan szimpatikus gondolat, de veszélyes utópia: a vállalatok valósággal belerokkanának, mindez csak növelné a munkanélküliséget. Az adásban mindezt a szereplők még szó nélkül hagyták, de nem sokkal utána felrobbant az internet. Laurence Rossignol, „nőügyi” minisztertől, Céclie Duflot-n, a zöldek képviselőjén vagy éppen Laurence Parisot-n, a tőkések érdekvédelmi szervezetének volt vezetőjén át mondjuk az „Osez le Feminisme” nevű feminista szervezetig mindenki kifejezte a felháborodását és felhívta „politikai szakértőnk” figyelmét arra, hogy egyrészt tökéletesen elment az esze, másrészt hogy a nők és a férfiak közti béregyenlőség országában nem „szimpatikus utópia”, hanem törvény (más kérdés, hogy mennyire tartják be persze….).
Rá két napra kiderült, hogy mindez nem csupán elszólás volt, hiszen Barbier hosszú publicisztikában fejtette ki jobb sorsra érdemes lapjában az érveit, hogy „a női és férfi béregyenlőség természetesen kivánatos, de jelenleg lehetetlen”. Erre persze már beindult az internetes közönség is. A cikk folytatása itt!
Forrás: Női Médiaközpont
