2024. március 28 , csütörtök - Hajnalka

Magas színvonal, kölcsönös bizalom

A Fines Finium Stúdiót két fiatal építész, Agg Dániel és Lőczi Gergő alapította. Miközben nagyon sokan szakmát váltottak, vagy külföldre mentek, nekik sikerült itt a tervezésben maradva az építőipart különösen sújtó válságot átvészelniük.

Barátságuk még az egyetem vége felé kezdődött, mikor a nyári szünetekben végig Budapesten maradtak dolgozni, aztán diploma után mindegyikük a maga lehetősége szerint helyezkedett el egy-egy tervezőirodában. Mire a helyzet itthon is viszonylag normalizálódott, a magas színvonalon dolgozni képes, megbízható szakemberek megtalálása már szűkös keresztmetszetté vált. Éppen ezért hisznek abban, hogy van keresnivalójuk az így keletkezett űrben, és épített környezetünk javításához legalább lokálisan hozzá tudnak járulni. Mindketten kiemelten fontosnak tartják a bizalmi viszony kiépítését és a személyes kapcsolattartást. Hasonló gondolkodásmódjuk miatt saját cégüket is együtt alapították.

-Milyen tevékenységekkel foglalkoznak?

-Nem hagyományos megközelítésben úgy fogalmaznánk, hogy beköltözés utáni elégedettség-érzés teremtésével. A kicsit szárazabb verzió szerint ezt szakági tervező kollégáinkkal szükség szerint kiegészülve a generáltervezés fő profilunkon keresztül tesszük, de partnereink bevonásával igyekszünk a hozzánk fordulóknak lehetőségünk szerint minden ingatlannal kapcsolatos kérésben segíteni.

Ez elsősorban kivitelező partner bevonását jelenti, de igyekszünk sokrétűnek lenni, így nem futamodunk meg az extrémebb feladatok elől sem. Erre egy példa a közelmúltból, aminél sikerrel engedélyeztettük Budapesten közel a Blaha Lujza térhez egy több, mint 100 éves régi gangos bérház szomszéd telekkel határos tűzfalában (!) új bevilágító nyílások létesítését az egyik lakáshoz, hogy az világosabb lehessen.

-Miért fontos az önök munkája, és milyen buktatói lehetnek, ha nem a megfelelő építészt bízzák meg az építtetők?

-Leegyszerűsítve azért fontos, mert egy minőségi munkára képes tervező szakértő tudásával és szemével jelentős anyagi előnyhöz tudja juttatni építtetőjét. Bővebben kifejtve azért, mert egy épületnél a tervezett életciklusa alatt ráfordítandó összköltségek közül a kivitelezés és az üzemeltetés (rezsi költségek és karbantartás) költségei mellett a tervezés költsége aránylag amennyire elhanyagolható, annyira erősen van befolyással rájuk. Épp ezért, a hosszútávú szempontok miatt, véleményünk szerint nem ennél a tételnél érdemes takarékoskodni. Ezen kívül rövidtávon is megtérülhet egy alaposabb tervezési munka többletköltsége, ha a gazdaságos tervnek köszönhetően feleslegesen meg nem épített alapterület megtakarított kivitelezési költségeit vesszük, aminek aztán hosszútávon az üzemeltetési költségei ugyanúgy meg lesznek takarítva. Emellett az előkészítési fázisban ingatlanvásárláskor is milliókat lehet spórolni egy jó választással.

Arról nem is beszélve, hogy egy minimális időráfordítással készült, nem kellően átgondolt terv alapján megépült kihasználatlan, vagy rossz elosztású térből utána nincs menekvés, abban kell élni, azt kell fenntartani-üzemeltetni. Vagy eladni, ha lesz, aki megveszi.

Más megközelítésben azért fontos a mi munkánk, mert az építész-tervező az előkészítéstől, tervezéstől, a kivitelezésen át, az átadásig az egész folyamatot összefogni tudó kulcsszereplő lehet, aminek köszönhetően a projekt összehangoltabb, ebből fakadóan hatékonyabb lesz. Ami pedig kevesebb költségveszteséget, olcsóbban üzemeltethetőséget és maximális megtérülést eredményez. Viszont azért csak lehet, mert ahhoz a munka becsületének is meg kell lennie. Az viszont többek között csak akkor van meg, ha megfizetik. Vannak dolgok, amik nem „hiszem, ha látom”, hanem „ha hiszem, látom” alapon működnek. Ezt pedig nem mindenki ismeri fel, és mivel nem hiszik, nem is látják meg, hogy az építész értük van. Azoknál az eseteknél, amikor döntésnél az ár az első számú szempont, a spórolás már a tervezési költségeknél elkezdődik. Az így megspórolni vélt pár százezer forint többszöröse úgy lesz elköltve aztán később mégis, hogy a projektet maga összefogni próbáló építtető észre sem veszi. Egy nagyon olcsó építész pedig asszisztál ehhez, és mert úgy alakítja-alakította ki a maga valóságát, az őt körülvevő közeget, döntő részt az ilyen eseteket vonzza be magához. Velük nem kívánunk és nem is tudunk versenyezni.

Ez tehát egy nagyon olcsó építész buktatója, hogy ő ezeknek az előnyöknek egyikét sem tudja nyújtani.

-Önök szerint milyen a jó tervező?

-Véleményünk szerint egy jó tervező, amellett, hogy megfelelő szaktudással rendelkezik, invesztál a munkakörülményeibe, korszerű eszközökkel dolgozik, és szán pénzt a szoftver megvásárlására is. Nem csupán a lehető legminimálisabb csomaggal kíván szolgálni, hanem képes magasabb szintű kiszolgálásra is (pl. projekt előkészítés, 3D modell, látványterv, költségvetés), de főleg gond nélkül vállalja el a kiviteli tervet is. Emellett a megrendelő valódi szükségleteit és igényeit úgy tudja végig a középpontban tartani, és kielégíteni, hogy közben nem veszik el a fától az erdő. Ez viszont kölcsönös bizalom nélkül nem megy.

-Milyen lehetőségeik vannak a fiatal mérnököknek?

-Ez elég nehéz kérdés. Nem hisszük, hogy általánosságban megválaszolható. Mindenki más hátszéllel és útravalóval máshogy megpakolt batyuval indul útnak az életben. Így aztán mindenkinek más és más lehetőségei vannak. A kérdés talán inkább az, ki-ki a maga adódó lehetőségeivel hogyan él, azokat hogyan sikerül meglovagolnia.

Talán először meg kell tanulni értelmezni a minket körülvevő közeget, kiigazodni benne, utána lehet lehetőségek meglátásáról beszélni, irányokról, ami felé el lehet indulni. Aztán hogy ki meddig jut, a kiindulási helyzet mellett függhet a képességektől, kitartástól, találékonyságtól, hajlandóságoktól, meg még biztosan sok minden mástól is. Igyekszünk elsősorban nem a végcélra, hanem az utazásra koncentrálni, tanulni és fejlődni közben, élvezni azt, és nem utolsó sorban közben embernek maradni.

Más kérdés, hogy mire valaki igazán kiigazodik, addigra meg már nem fiatal. Így erről talán az idősebbeket lenne célszerűbb kérdezni. Viszont akárhogy kutakodunk a saját ismeretségi körünkben és akármerre nézünk az itthoni tervezőmérnöki közegben, hogy az idősebb mérnökök milyen pályát és hogyan futottak be itthon, idős alkalmazott építészt valahogy nemigen látunk. Ők hová lettek? Valahogy nem tudjuk elhinni, hogy középkoruktól jól megérdemelt pihenésüket töltik a Bahamákon, mivel dolgoztak már eleget életükben…

Mi az előbbiek mentén igyekszünk maradni, a megfelelő megbízói és partneri kör kiépítésével létrehozni a saját praxisunkat és egzisztenciánkat. Annyit biztosan látunk, hogy kitartásra és türelemre mindenképp szükség lesz.

-Miben látják a szakma buktatóit?

-Az építész szakma az elmúlt pár évtizedben jelentősen megváltozott. Rengeteg új anyag és termék, szerkezet jelent meg, és ezek ismeretén túl a digitális korban már az egyes technikai eszközök, és programok fejlődésével is lépést kell tartani. Nem lehet – és nem is célszerű – saját szakági vonatkozásban egy-egy épületelemet leszakítani a tervről, a többi kapcsolódó rész ismerete nélkül. Mindenképp szükséges egy átfogó ismeretanyaggal rendelkezni, beleértve a társtervezők feladatköreit is. Érteni kell, hogy mi az adott statikai probléma, milyen igényei vannak egy gépészeti berendezésnek, és természetesen, hogy mit vár el a megbízó.

Az energiahordozók gazdaságos felhasználása már a projektek egyik legmagasabb prioritású eleme. A „rutinból rajzolunk valamit” és a „típustervekből összeollózzuk ” a legritkább esetben jelent versenyképes megoldást. A folyamatos önképzés ezért elengedhetetlen. Ezen kívül kötelező is meghatározott kreditszámú képzéseken részt venni, mert ez a Magyar Építész Kamaránál a tervezői jogosultság 5 évente kötelező megújításának egyik feltétele is. Említeni kell ugyanitt az utóbbi években gyakran változó jogszabályi környezetet is, aminek követése szintén nem kevés energiát igényel.

Szóval a feladat nem kevesebb, mint karmesterként mindent mindennel összehangolva ügyesen vezényelni úgy, hogy végül mindenki elégedett legyen, és ez minden alkalommal szép kihívás.

-Mit várhat a megbízó önöktől?

-Hisszük, hogy aki ad, az nyer. Ezt úgy képzeljük el, hogy egy kölcsönös bizalmi viszonyban, szoros együttműködésben megbízónk és mi is adunk egymásnak, ezáltal – egy csapatként – mindannyian nyerünk, mert jobban járunk másokhoz képest.

-Ez jól hangzik, de mit is jelent ez a konkrétumokat nézve?

-A megbízó az esztétika mellett rövid távon egy számára kedvezőbb vétellel és a felesleges alapterületek megtakarításával, hosszú távon a gazdaságos üzemeltetéssel jut anyagi előnyökhöz, miközben a teljeskörű kiszolgálás miatt jóval kevesebb váratlan helyzet éri, mint egyébként érné.

Mi azt nyerjük, hogy nyugodt, kellemes légkörben és nagyobb anyagi biztonságban dolgozhatunk, közben örömet lelve a munkánkban. Ezáltal hosszú távú, bizalmi kapcsolat kiépítésére törekszünk. Megbízóinknak minél több, értékes szolgáltatást nyújtani már meglévő, vagy leendő ingatlanjaiknál.

 

(X)

 

M. Kovács Ágnes / hrglobe.hu