2024. március 29 , péntek - Gedeon

Senkiből milliomost – beszélgetés Szatory Dáviddal

Molnár Ferenc Egy, kettő, három című vígjátéka november 4-én debütál az Átrium Film-Színházban Znamenák István rendezésében.

A darab egy szegény munkásfiú és egy milliomos bankár történetén keresztül egy olyan világot mutat be, amelynek kapcsolatrendszerét a pénz, az egyéni érdekek és a személyes összefonódások irányítják. Tisztesség, korrupció, szerelem, szegénység és látszatgazdaság – ezeket a témákat járja körbe az előadás. A kispénzű, de becsületes taxisofőr szerepébe bújó Szatory Dáviddal beszélgettünk.

Egy, kettő, három – milyen jelentéstöbblet húzódik meg e látszólag egyszerű cím mögött?

-Az „egy, kettő, három” elhangzik a darabban is. Az Alföldi Róbert által megformált Norrison  bankigazgató családjánál vendégeskedik egy jónevű amerikai milliomosházaspár egyetlen lánya, aki egy nap bejelenti, hogy férjhez megy, mi több, a gyerek is úton van. A lány szülei értesülnek a dologról, és útban vannak a Norrison-rezidenciához. A bökkenő az, hogy a férj egyáltalán nem milliomos, hanem egy egyszerű kispénzű taxisofőr. Norrisonnak egyetlen órája van, hogy a munkásfiúból látszat-gazdagembert faragjon, hogy az megállja majd helyét a lány szülei előtt. Amikor a teherbe ejtett lány megkérdezi a milliomos bankárt, hogyan lehetséges szegényből gazdagot faragni röpke egy óra alatt, az így válaszol: „Ahogy a bűvészek! Egy, kettő, három, abrakadabra!”

Fotó: Puska Judit
Fotó: Puska Judit

 

-Vagyis pénzzel egyetlen pillanat alatt bárkiből lehet új embert faragni.

-Nem feltétlenül korrekt dolog ez, de tény. Mi is arra fogunk törekedni, hogy valós időben, azaz egyetlen óra leforgása alatt játsszuk el ezt a „varázslatot”.

-Antal, a taxisfiú bőrébe bújsz. Mitől érdekes számodra az általad megformált figura és szerinted mit szimbolizál ebben a mai világban?

-Antalnak nagyon egyszerű és őszinte álláspontja van: úgy szereti önmagát, ahogy van. Önmagával elégedett, önazonos ember, aki rendkívül büszke a munkájára, és megbecsül mindent fillért, amit keres. Határozott véleménye van a gazdagokról, lenézi őket egészen addig, amíg Norrison a „jó” ügy érdekében pénzes fiút nem farag belőle.

-Megrészegíti a jólét?

-Egy idő után igen, de Antal egy darabig áldozatként tekint magára. Azzal vigasztalja magát, hogy az álgazdag maszkot a szeretett nőért kénytelen hordani. Ha neki kellene kifizetnie a cipőt, amelyet Norissonék felhúznak a lábára, az például kétéves fizetésébe kerülne. Egy számára teljesen idegen és taszító világba csöppen, meglehetősen nagy értékrend- és felfogásbeli változáson megy át, meggyőződésében ingatják meg. Épp emiatt kihívás ez a szerep.

-Antal éppúgy hazudik önmagának, mint Norrison.

-Norrison nem csalásként vagy hazugságként tekint a dologra – döntései egyszerre ellenszenvesek és elfogadhatóak. A sok kitekert és vicces helyzet mellett azért is zseniális ez a darab, mert bebizonyítja, hogy semmi sem csak fekete vagy fehér. Nem törhetünk pálcát a gazdagok felett a taxisofőrrel szemben elkövetett dolgok miatt, igaz, az már egy más kérdés, hogy mennyire etikus, ahogyan a látszat miatt megváltoztatják őt.

-Mitől lesz izgalmas ez az 1929-ben írt mű a ma embere számára és milyen üzenetértéket hordoz?

-Ez a történet ma is remekül megállja a helyét, még nyelvezetében sem múlt századi. Emberek közti konfliktusokról, feszültségről, társadalmi és világnézeti különbségekről szól, vagyis olyan témákat feszeget, melyek mindig is léteztek, mióta világ a világ. Molnár Ferenc e darabja a Shakespeare-művekhez hasonlóan örökérvényű. Nem célunk aktuálpolitizálni, és szerintem nem is kell ebbe a darabba beletenni semmi mait ahhoz, hogy az ember a helyén tudja érezni.

-Megjelenésében is mai előadásra számíthatunk?

-Díszleteket és jelmezeket illetően az arany középutat követjük: nem viselünk múltidézős kosztümöket, de a túlzott modernségre sem törekszünk. Az öltözékekből a mai magyar társadalom egyes szereplőire sem következtethet majd a néző.

-Mit gondolsz, miben rejlik Molnár Ferenc e darabjának és dramaturgiájának a zsenialitása?

Az egész darab egy merő konfliktus, a szövegkönyvnek határozott ritmusa van. Molnár úgy humorizál és teker ki helyzeteket, hogy közben semmi nem megy a mondanivaló rovására – abban a mederben tartja a történetet, amelyben annak folynia kell.

 

Szerző: Jónás Ágnes