A szellemiségükben különböző, más gondolati síkokon mozgó gyerekek számára is iskola nem kedvező intézmény. Sok felnőtt korára alkotó zseni iskolásként bukdácsolt az iskolában. Ma is tapasztalható, hogy tehetséges gyereket sokszor fogyatékosnak titulálják.
Petőfi Sándor: elégtelen, iskolaelhagyó. Gárdonyi Géza: elégséges. Krúdy Gyula: elégséges. Kosztolányi Dezső: eltanácsolva a gimnáziumból. József Attila: elégtelen. Rejtő Jenő: elégséges, kimaradt. Kabos Gyula: elégtelen. Jávor Pál: iskolaelhagyó. Csontváry Kosztka Tivadar: elégséges. Eötvös Lóránd: elégséges. Szent-Györgyi Albert: elégtelen.
Ez a montázs és folytatódhatna, de ők később elismert írók, képzőművészek, színészek, tudósok lettek.
A nemrég megjelent „Magyarázom a bizonyítványom” – Ismert emberek az iskolában című kötetben 82, a maga műfajában zseniálisat alkotó ember iskolai pályafutásának járt utána Csiffáry Gabriella – írja a hvg.hu. Csiffáry Gabriella nagyjából 50 gyűjteményben kutatott öt évig az ismert alkotók iskolai dokumentumai iránt.
A későbbi zsenik betöretlen csikólelkének, kreativitásuknak nem felelt meg az adott kor iskolarendszere” – foglalja össze a hvg.hu-nak a szerző a kötet tanulságait. Összességében leginkább az tükröződik vissza, hogy az iskola, mint oktató intézmény nem képes mit kezdeni a későn érő, kiugróan tehetséges, átlagostól eltérő gyerekekkel.
A továbbiakat itt olvashatja!
Forrás: hvg.hu
