2017. október 22 , vasárnap - Előd

Modern disszidensek – szakács voltam Londonban

Sokan dolgoznak külföldön. Egyesek anyagilag szeretnék összeszedni magukat, másokat a kalandvágy hajtja. Tamás 23 évesen, az iskola elvégzése után ment ki Londonba. Ki akarta próbálni magát és a város keménysége is vonzotta. Mert, hogy annyi mindent hall az ember fia.

-Az érettségi után nem kacsintgattál a főiskola felé?

-A főiskola lett volna az evidens igen, de nem akartam megint  beülni az iskolapadba, hanem rövid időn belül a pénzkereset és az önállósodás volt a cél. És ha már OKJ képzésben kellett gondolkodni, akkor valami olyat akartam, ami éppúgy szellemi, mint fizikai munka. Így jött a szakács szakma.

-Hogy indult a munka?

-A második évben nyolc hónapos gyakorlaton voltam a mára már megszűnt 42 gastro& artban. Meleg konyhán a’ la carte-oztam. Tanulópénzért heti 5 nap, napi 12 órában, viszont rengeteget tanultam minden szempontból.

-Ki adta az ötletet, hogy külföldre menj?

-Mikor  megkaptam a szakmai bizonyítványomat, egy középiskolai osztálytársam, aki Angliában head chef volt (konyhafőnök) ajánlott egy állást maga mellé sous chef ( séf helyettes ) beosztásba. Kapva az alkalmon két hét múlva már kint is voltam Londonban. Minden egyes kis lehetőséget meg kell ragadni, és élni vele.

-Mikor érezted először, hogy nem erről álmodtál?

-Amikor már kint voltam Londonban és egy hónapig WC-t pucoltam és mosogattam. Igazi sous chefnek való feladatok(mosolyog). Ezt az embert hívják “kitchen porter-nek”. Erre is vigyázni kell. A head chef felett is áll valaki, adott esetben a kitchen manager, aki nem engedte, hogy egyből séf helyettes legyek, de még azt sem, hogy chef, azaz  szakács. Megalázó volt. És gusztustalan a szó szoros értelmében. Hierarchikus rendszer ide vagy oda, szakács voltam akkor is, és csak nekem volt erről bizonyítványom.

-Mi lehet az oka, hogy nem úgy alakult a kinti életed, ahogy tervezted?

-A sok bonyodalom a kezdetektől. Először is rossz helyre küldték az NI numbert (National Insurance számsor). Ez egy TB szám, amivel bejelentenek, és amivel tudsz bankszámlát nyitni, illetve bankkártyát igényelni. Másfél hónapomba került, mire kézhez kaptam. Mikor meglett, egyből indultam is a bankba, ahova hatszor mentem vissza, hogy hol van már a bankkártyám. Az első öt próbálkozásnál még tudták, hogy ki vagyok. Hatodjára mikor visszamentem, már a rendszerben sem voltam benne. Pedig minden megvolt, ami kellett, még egy külön papír is a munkahelyemről. Mivel  bankszámlám nem volt , így a fizetésemet két hetente kaptam csekken, ami csak egy Money shop nevezetű nem is tudom, hogy minek nevezzem csekket beváltó helyen tudtam készpénzre váltani. Természetesen  le is vettek minden csekk után 9 vagy 10 százalékot.

-Sok magyar dolgozik kint. Találkoztál velük, esetleg összejártatok?

-Igen találkoztam. Hét magyarral laktam egy lakásban Hendonban. Volt közöttük felszolgáló, festő is akik már több éve éltek kint. Mindenki nagyon kedves volt és segítőkész. A munkahelyemen a főszakácson és rajtam kívül volt még egy magyar. A többiek szinte mind lengyelek voltak. De volt brazil , és egy olasz szakács is, ez utóbbival nagyon jól kijöttem. Találkoztam magyarokkal a buszon, áruházakban is. Jó volt néha itthoni beszédet hallani a nagy belvárosi halandzsában.

-Nekik mi volt a véleményük a kinti életről?

-A magas kereset tetszik mindenkinek. A többit csak elviselik. Megszokják egy idő után. Mindenki rengeteget dolgozik, majd hazamennek a szűk kis szobájukba, lefekszenek az ágyra és tv, ps, pc bármi, ami agyblokkoló. Itthon is ez van, ha sokat dolgozik az ember, de itthon legalább szabadidődben találkozhatsz egy haverral, barátnővel, kint meg csak sok idő elteltével, amikor kialakulnak az új barátságok, ha kialakul egyáltalán. A pénz tartja mindenkiben a lelket. Szerintem nem jobb élet a kinti, mint az itthoni, mert Anglia nekünk a relatíve sok pénz, kevés és vagy nulla barát, szűk  szoba, honvágy. A kikapcsolódási lehetőségek száma is inkább lejjebb redukálódik. Itthon meg azért még is csak megtarthatjuk a komfort zónánkat.

-Mennyi volt a szabadidőd, és azt hogy töltötted?

-Heti átlag hat-hét napot dolgoztam és nem egyszer reggel fél 8-tól, másnap hajnali 2-ig maximum egy óra szünettel. Kint maximálisan kihasználják a bevándorló munkavállalókat a vendéglátásban. Már amennyire a saját bőrömön tapasztaltam.

Szabad időmben várost néztem, vásárolgattam egy-egy póló. Néha meg többet láttam a városból, mint amennyit akartam, mivel sokszor eltévedtem. Olyan is volt, hogy három órát sétáltam a buszig, ami aztán hazavitt.  De legtöbbször csak feküdtem otthon és filmeztem, meg főztem valami egyszerűt.

-Sokan vannak kint egyedül, vagy inkább csoportosan érkeznek?

-Nyilván mindegyik előfordul. Én egyedül voltam és rájöttem, hogy sokat számít az élménymegosztás valós személlyel. A facebook, és a skype nem helyettesíti ugyanezt. Nem volt olyan hű de jó késő este egyedül hazamenni az üres szobába, amiben konkrétan volt egy ágy meg egy szekrény és egy komód.  És mindezt egy falra és tűzlépcsőre néző kilátással.

-Visszamennél később Londonba dolgozni?

-Rendelkezem már annyi szakmai tapasztalattal, hogy kint egy nívósabb helyre menjek, és a sok eltévedésemből adódóan helyismerettel is. De Londonba vissza nem. Inkább más régiókat hódítanék meg.

 

Szerző: M. Kovács Ágnes

Facebook hozzászólások

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

OK