2024. március 29 , péntek - Gedeon

C’est La Vie – vajon kié a szőnyeg?

Minden azzal kezdődött, hogy X baba-mama klubbot alapított.

Először is adva van egy  anyuka, aki szervez egy baba-mama klubot. Aztán adva van egy foglalkozásvezető, aki otthagyja a saját szőnyegét a klubozóknak, hogy ne fázzon a popsijuk, valamint adva van egy városháza, aki  adja a termet. Mindezt szívességből! De az a fránya szőnyeg bepiszkolódik. A kérdés: kinek kell kitisztítani? Ez egy abszolút tipikus helyzet a felelősségről, a dolgok magunkénak érzéséről vagy annak eltolásáról. Vajon egy kapcsolatban kié a „szőnyeg”? És a munkahelyen? Még a szó szoros értelmében is az a munkatárs fog lehajolni a folyosón éktelenkedő szemétért, aki úgy érzi, hogy ez a „szőnyeg” az övé is. De miért ennyire tipikus a nemazénhibám meg a nemazéndolgom? Vajon annyira nehéz vállalni a következményeket, vagy rosszak a tapasztalataink, esetleg lapítani jobban megéri? Vagy csak nem érezzük magunkénak saját helyzeteinket?

Valószínűleg sok mindennel magyarázható és én most ezt nem is tudom megfejteni, viszont … minden helyzetben és kapcsolatban akkor vagyunk igazán benne, akkor állunk igazán bele, ha azt tudjuk mondani, hogy a szőnyeg éppúgy az enyém ahogy a tiéd is, én is koszolom nem csak te. És a saját szőnyegét meg már csak kiporszívózza az ember…

 

Timinka